Foglaltház és közösségfejlesztés?
2019. július 16. írta: Tiszolczi Péter (EX ANTE)

Foglaltház és közösségfejlesztés?

graffiti1.jpg

1983-ban, az akkor még 22 éves José-Manuel Thomas Arthur Chao már nagyon unja, hogy a szülei házának pincéjében kell tolnia a zenekari próbákat, viszont erősen vonzza az akkori Párizs pezsgő alternatív kulturális élete, így szülei intelmei ellenére lelép a szülői házból és a helyi bezárt és lepukkant gumigyárban megalapítja saját foglaltházát, amit Vészkijáratnak nevez el. A francia belpolitikai helyzet és a párizsi városvezetés akkoriban nem kedvezett a foglaltházaknak, így azt hamarosan bezáratják. A fiatalember visszaköltözik szülei pincéjébe, ahol megalapítja első zenekarát, a Hot Pants-et. A csávónak nem vette el a kedvét a kudarc – talán ezt leszámítva nem is nagyon találkozott ezzel az érzéssel – és későbbi zenekaraival, majd az ezt követő szólókarrierje során több millió lemezt adott el, jöttek a teltházas koncertek a legnagyobb fesztiválok, és ezek után sem felejtett el mosolyogni. Őt úgy hívják, Manu Chao.

A Wikipédia szerint a squat (magyarul foglalt ház) olyan elhagyott vagy használaton kívüli ingatlan, amit a tulajdonos tudta nélkül erőszakmentesen birtokba és használatba vettek többnyire alternatív csoportok. A házfoglalók angol elnevezése a squatter. Sok országban bűncselekménynek számít a házfoglalás, máshol teljesen elfogadott életstílus. Utóbbi esetben előfordulhat, hogy a tulajdonosnak hosszú jogi eljárást kell végig vinnie addig, hogy kilakoltassák az átmeneti lakókat. A foglalók gyakran saját közösséget alakítanak ki, aztán művészeti, kulturális központként működnek, de az sem ritka, hogy demonstrációs céllal költözködnek: hogy felhívják a figyelmet a gyönyörű és nem mellesleg még használható épületek enyészetté válásának problémájára.

Magyarországon nem sok előzménye van a foglaltházaknak, és az ott végzett tevékenységeknek. A jó emlékezőtehetséggel megáldott olvasók talán még emlékeznek a 2000-es évek közepén nagyobb hírértékkel bíró Centrum Csoportra és az ő munkásságukra. 2004-ben ők költöztek be észrevétlenül és rendeztek alkalmi kiállítást az évek óta elhagyott volt Úttörő áruházban, majd ugyanez a csoport 2005-ben a VII. kerületi Önkormányzat tulajdonában lévő Kazinczy utca 41. sz. alatti üres házat foglalta el néhány napra, hogy felhívják a figyelmet a pesti zsidónegyed pusztítására, az önkormányzati vagyongazdálkodás visszásságaira és bürokráciájára, valamint a közösségi helyek hiányára Budapesten.

Külföldi példákat nézve azért jóval színesebb a kép. Gondolhatunk akár a koppenhágai hippi paradicsomra, Christianiára, amely autonóm területként 1971 óta működik a fővárosban, a dánok nagyobb, a törvényhozók kisebb örömére. Sok dán úgy tekinti Chistianiát, mint egy sikeres társadalmi kísérletet, noha a terület jogi státusza állandó viták tárgya. Egyes kormányok megpróbálták felszámolni a közösséget, de eddig minden erőfeszítés kudarcba fulladt, mert a közvélemény támogatja fennmaradását. Christiania az egyik legnagyobb turisztikai attrakció Koppenhágában, és külföldön is jól ismert a haladónak tartott és felszabadult dán életmód.

Hamburg kikötőnegyedében található Gängeviertel, a város egyik legrégebbi kerülete, ahol a huszadik század közepéig munkáscsaládok laktak. A régi belvárosi emlékéből ma már nagyjából csak egy háztömbnyi maradt. A lepattant épületek jelenleg „önkényesen” foglalt házak műtermekkel, galériákkal, alternatív kávézóval. A városvezetés 2003-ben eladta az egész területet. így az egy holland ingatlanfejlesztő kezébe került, aki le akarta bontani a düledező telepet. Az itt dolgozó művészek évekig bizonytalanságban éltek, majd az egyik galéria, a Kupferdiebe kezdeményezésében „város-visszafoglaló” projektbe kezdtek. A negyedet kétszáz aktivista szállta meg, akik a szokásos propagandával, aláírásgyűjtéssel, rendezvényekkel operáltak. „Több mint egy negyed” „Jogunk van a városra!” A házfoglalási jog és a képzőművészeti projektek kulturális értéke mellett azzal is érveltek, hogy a 19. század végén épült tizenkét romos épületet műemlékként kellene kezelni. Ez utóbbi hatott. Így sikerült megakadályozni a házak lebontását.

Magyarországról is tudunk működő jó példát említeni, a miskolci Factory Arenát. A jelenleg már 15 éves intézmény civil kezdeményezésre kezdte el a tevékenységét a Diósgyőri Vasgyár egyik elhagyott csarnokában. A civil szervezetek által működtetett komplexumban helyi fiataloknak nyújtanak közösségépítő, kulturális és sportprogramokat. Ahogyan ők vallanak magukról, tevékenységeikről: „2010-ben széleskörű kapacitásfejlesztésbe kezdünk, új lehetőséget teremtve, hogy a városunkban élő fiatalok testi, lelki és szellemi fejlődését segítsük, olyan lehetőségeket kínálva, amelyek kevésbé vagy egyáltalán nem finanszírozottak az állami szektorból. Olyan fiatalok felkarolása, összefogása akik hiperaktívak, vagy csak olyan érzékenyek, hogy nehezen tudnak beilleszkedni a társadalomba. Kirekesztettek, akik nagy része hátrányos helyzetű családból származik, akiknek szüleik alkoholisták, és menekülnek otthonról vagy rossz társaságba keveredtek. Ezek a fiatalok halmozottan érzékenyek, keresik a kihívásokat, szeretik valamivel felhívni magukra a figyelmet, még nagy kockázatok árán is. Ma igen fontos teendő a közösségfejlesztés, a munkára való nevelés, a fiatalok lelki egyensúlya. Ezt az egyensúlyt mi úgy próbáljuk fenntartani, hogy a velünk és nálunk töltött órák alatt olyan pozitív hatást kapjanak, hogy sikerélményük legyen egy-egy adott programban vagy projektben való aktív részvétel kapcsán.”

A címben felvetett kérdés elsőre két távoli fogalmat takar, viszont a bejegyzésben bemutatott példák alapján elgondolkodtató, hogy helyi kezdeményezésre, a települési épített örökségünket, értékeinket megőrizve milyen közösségi tevékenységek folytatására alkalmas tereket lehet létrehozni, működtetni.

A cégcsoport Nyírbátor képviseletében 2018 végén csatlakozott az URBACT Program keretében megvalósuló Re-growCity projekthez, melynek célja a civil társadalommal való együttműködés a város rehabilitációja érdekében. Ennek egyik eszköze az elhagyott ingatlanok közösségi használatba vétele alulról induló kezdeményezések nyomán, de az önkormányzat aktív támogatásával. További információ: https://urbact.eu/re-growcity

 

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Squat

http://epiteszforum.hu/a-hazfoglalok-a-szenatusba-mennek-g%C3%A4ngeviertel-hamburg

http://factoryarena.hu/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Christiania_(Koppenh%C3%A1ga)

https://imaginebp.hu/ki-hallott-mar-olyat-hogy-budapesti-foglalt-haz/

Varga Piroska: KULTÚRGYÁRAK - Felhagyott ipari épületek, mint kulturális színterek - DLA értekezés

https://issuu.com/vpiros/docs/vargapiroska_ertekezes/63

A bejegyzés trackback címe:

https://urban21.blog.hu/api/trackback/id/tr4415472648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása