Az elmúlt 10 évben hatalmas változások történtek a hazai munkaerőpiacon, a következő évtizedben pedig hasonlóan nagy átalakulásra lehet számítani. Cikkünk első részében a munkaerőpiac kínálati oldalát, vagyis a rendelkezésre álló munkaerő és a foglalkoztatottság lehetséges alakulását vesszük górcső alá.

Forrás: freepik.com

A munkaerő mennyiségi kínálata a rendelkezésre álló népesedési statisztikák alapján viszonylag jól előre jelezhető. Ez alapján szinte bizonyos, hogy a munkára foghatók létszáma kis hazánkban a következő évtizedben jelentősen csökken majd. Az ENSZ 2019-es demográfiai előrejelzése szerint Magyarország népessége a jelenlegi tendenciák folytatódását feltételezve 2100-ig akár 3 millió fővel is csökkenhet. Ebből kiindulva a következő 10 évben akár 3-400 ezer fő is lehet a népesség csökkenése, a munkaképes korúak (15-74 évesek) létszáma pedig a 2020. végi 7,4 millióról akár 7,1 millióra is zsugorodhat az évtized végére. Egyébként nagyjából ugyanez ment végbe 2010 és 2020 között, amikor a munkaképes korúak létszáma 7,65 millióról indulva mintegy 250 ezer fővel csökkent.

Kisebb lakosságból több munkás kéz?

A népesség csökkenését az elmúlt 10 évben sikeresen ellensúlyozta a gazdaságilag aktívak számának és arányának a növekedése. Vagyis hiába csökkent az ország népessége az elmúlt évtizedben, mivel az emberek egyre nagyobb arányban voltak hajlandóak munkát vállalni, ráadásul ezúttal volt is hol elhelyezkedni. Ezért a munkavállalók létszáma összességében nemhogy csökkent volna, hanem még nőtt is az elmúlt évtizedben.

Az elmúlt 10 év foglalkoztatottsági statisztikái tényleg impozánsak. Amíg 2010 végén a munkaképes korúaknak csupán az 57%-a jelent meg a munkaerőpiacon, addig 2020 végén ez az arány elérte a 65%-ot. A KSH által számított aktivitási ráta növekedésének köszönhetően (aminek hátterében persze jelentős részben a gazdaság kifehéredése, vagyis a fekete foglalkoztatás visszaszorulása állt) pedig hiába csökkent a munkaképes korúak száma mintegy negyedmillió fővel, az állásban lévők és állást keresők együttes létszáma összességében még nőtt is, a 2010. végi 4,3 millióról 2020. végére 4,8 millió főre. Ezzel párhuzamosan az inaktívak, vagyis a munkaképes korúak közül a nem dolgozók száma 10 év alatt 2,5 millióról 1,4 millión főre esett vissza, míg a munkanélküliségi ráta 11,9%-ról 3,9%-ra csökkent. A csökkenésben utóbb már marginális szerepet játszott a visszaeső közfoglalkoztatás, hiszen ebben a formában 2020. végén már csak 94,6 ezer főt foglalkoztattak, ráadásul szinte kizárólag az észak-magyarországi és az észak-alföldi régiókban.

Stabilan az uniós átlag fölött

A foglalkoztatottság folyamatos bővülésének hatásaként Magyarország az uniós összehasonlításban is egyre jobb pozíciót tölt be a foglalkoztatottsági rangsorban. Az Eurostat 2020-ban hazánk esetében 75%-os aktivitási rátát mért (az intézmény ezt a mutatót a 20 és 64 év közöttiek körében értelmezi), ami lényegesen jobb a 2010-ben kimutatott 59,9%-os értéknél és meghaladja az EU-s átlagot is. Ez utóbbi 72,4% volt EU-szinten a tavalyi évben, szemben a 2010-ben mért 67,8%-os értékkel.

Az EU-s átlag növekedése is jelzi, hogy az aktivitási ráta az elmúlt 10 év során Európa-szerte nőtt, bár a szórás eléggé nagynak mondható: a déli államok Olaszország, Spanyolország, Görögország esetében alig volt előrelépés a korábbi 61-63%-os értékről, míg a lista elején álló Németország, Svédország és Hollandia esetében ezen mutató értéke tavaly már a 80%-ot is meghaladta.

Az alábbi listából látszik, hogy van még hova fejlődnie hazánknak is a foglalkoztatottság terén, hiszen a 80%-os foglalkoztatottság elérése nem lehetetlen még a lényegesen nagyobb népességű országok esetében sem.

Forrás: Eurostat

Jelmagyarázat:

Az X korszak vége, többségben az Y és a Z korosztályok

Becslésünk szerint a 15-74 éves munkaképes korú lakosság létszáma ugyan várhatóan mintegy 300 ezer fővel csökken 2030-ig, ugyanakkor a gazdasági aktivitás tovább növekedhet és az évtized végére a munkaképes korosztálynak akár a 72%-a is dolgozhat, ami az uniós statisztika szerint 80% fölötti aktivitási rátának felel majd meg. Ennek fő oka, hogy a nyugdíjkorhatár a következő 10 évben várhatóan tovább nő majd, ezért a 60-as években születettek a korábbiaknál lassabban távoznak majd a munkaerőpiacról, ahol becslésünk szerint 2030-ra akár 5,1 millió fő is dolgozhat, vagyis akár 300 ezerrel is több, mint jelenleg.

Forrás: KSH, saját becslés

A legnagyobb változást a munkaerőpiac kínálati oldalán a következő 10 évben a generációváltás, ezen belül is az 1995 óta született digitális nemzedék, a Z generáció előretörése hozza, miközben az 1960 előtt született ún. „boomer” korosztály szinte teljesen kikopik, a jelenleg többségben lévő X generáció (az 1960-1980 között születettek) pedig elveszíti a meghatározó szerepét. 2030-ra a hazai munkaerőpiac több mint 50%-át az Y és a Z korosztály teszi majd ki, ami döntő lesz a jövő munkahelyeinek felépítésében és sok mindent felülír majd a HR-esek kézikönyveiben.

Hogy pontosan mit és hogyan, azt majd a cikkünk következő részében fejtjük ki részletesen!