A közösségi távolságtartás lassan beépül a tudatalattinkba, és már-már ösztönösen odafigyelünk a szembejövőkre, a mellettünk sétálókra, biciklizőkre, vásárlókra – zárt és nyitott térben egyaránt. De vajon lehet-e magát a városi környezetet úgy alakítani, hogy a mágikus 2 méter szinte automatikusan biztosított legyen?
A koronavírust és a következményeként globálisan beállt válsághelyzetet igen nehéz pozitívan szemlélni, én mégis látok olyan változásokat és folyamatokat, amelyek már rövid távon is kedvezőek. Ezek közül a leginkább lélekemelő az a szinte végtelen kreativitás, amellyel az emberek mind a magánéletükben, mind a szakmájukban gyors, hatékony és – sokszor szórakoztatóan – ötletes megoldásokat találnak a felmerülő kihívásokra.
Az egyik ilyen folyamatos napi kihívásunk a 1,5-2 méteres távolság megtartása közterületeken, üzletekben és egyéb közösségi terekben, amelyeket a #maradjotthon időszakban is használnunk kell. Várostervezők máris előálltak innovatív megoldásokkal – s ezek alapján egyértelműen látható, hogy a városaink (is) biztosan megváltoznak a járvány előtti időszakhoz képest. Nézzünk két megoldást, amelyek proaktív módon reagálnak a fizikai távolságtartás problematikájára.
Helyi piacok újragondolva
Magyarországon is állandó téma a helyi termelői piacok bezárása, kormányzati szinten is ösztönözni próbálják a legalább részleges újranyitásokat, mert a zárvatartás komoly károkat okoz a mezőgazdasági termelőknek. Mindemellett látni kell, hogy a zsúfolt piacok éppen a közösségi érintkezés színterei, azaz kifejezetten kedveznek a virulens járvány terjedésének. Erre kínál megoldást a holland Shift Architecture Urbanism tervezőiroda, amely a rotterdami piacok újjáélesztésére tett javaslatot.
Az elképzelés lényege, hogy szalagokkal kijelölnek egy 16 négyzetből álló mátrixot, ahová egyesével lehet belépni, és minden 1,5*1,5 méteres négyzetben csak egy fő (a teljes területen egy időben legfeljebb 6 fő) tartózkodhat. Mindössze három elárusítóhely van a különböző – hangsúlyozottan előrecsomagolt – helyi termékek számára. A „mátrixpiac” egyetlen bejárattal, de a gyors előrehaladás érdekében két kijárattal rendelkezik. Egy városban több ilyen szabadtéri minipiac is kialakítható az arra alkalmas közterületeken, ezáltal a – jelen helyzetben kerülendő – városi mobilitás is mérsékelhető. Ezzel a rendkívül egyszerű és költséghatékony megoldással minden szereplő jól jár: a termelők kvázi visszakapják értékesítési felületüket, a fogyasztók friss helyi élelmiszerekhez juthatnak lakóhelyükhöz közel és nem utolsó sorban biztonságos módon – mindez pedig a helyi gazdaság revitalizálását is szolgálja.
Közpark-labirintus
A járvány lassítása érdekében sok városban éppen azokat a közparkokat, zöldfelületeket zárták be, amelyek alapvető fontosságúak a lakosok fizikai és mentális egészsége szempontjából. A járványügyileg egyébként teljesen indokolt és elfogadható, de kényszerszülte lépés alternatíváját kínálják Bécsben: egy labirintusszerű közparkot, amelyben betarthatók a közösségi távolságtartás előírt paraméterei. Az európai parkokban egyébként sem ismeretlen tájépítészeti megoldást az ausztriai Studio Precht tervezőcég álmodta tovább.
A sövénnyel elválasztott labirintusszerű sétaút madártávlatból egy ujjlenyomatot formáz, és mintegy kéttucat sétálható sávot foglal magában. Egy sávban csak egy személy tartózkodhat, a bejáratnál pedig kapu jelzi az aktuális foglaltságot. A séta, amely egyben meditációs útként is felfogható, mintegy 20 percig tart. A növényzet magasságát és sűrűségét változatosan alakítják ki: a látogatót esetenként teljesen körbeöleli a természet, máskor a sövény fölé magasodva belátja a városi tájat – de a biztonságos távolság minden pillanatban adott.
Érdeklődve várjuk a hasonlóan kreatív megoldásokat a nagyvilágból – és akár olvasóinktól is! Ennél jobban csak a járvány végét várjuk…, addig is az URBAN21 blogunkban rendszeresen beszámolunk nemcsak városfejlesztési érdekességekről, hanem az aktuális veszélyhelyzeti intézkedésekről is.
