Miért kell növekednie a gazdaságnak?
2020. szeptember 01. írta: Pásztor Attila (EX ACT PROJECT)

Miért kell növekednie a gazdaságnak?

…avagy minden áron pörögni kell?

cimhez_kep.jpg

A Bibliában található teremtéstörténtet leírja, hogy Isten 6 nap alatt teremtette a világot, a hetedik napon megpihent. Az Úr napjának megszentelése a Tízparancsolatba is belefoglaltatott. Mózes I. könyvében továbbá a fáraó „álma után” azt tartották, hogy be kell vezetni az ötödöt és a 7 jó év alatt félre kell rakni annyit, hogy a 7 rossz évre is jusson. Már itt is és azóta számtalan helyen alapvető gazdaságpolitikai döntésekről és tanácsokról olvashatunk.

Lehet, újra kéne most is gondolni az alapvető dolgainkat és kicsit visszatérni a gyökerekhez?

 

NÖVEKEDNI, DE MEDDIG?

Gondoljunk bele, hányszor hallottuk már: Én is vettem egyet csak nagyobbat. Vettem még egyet a biztonság kedvéért, hogy legyen otthon belőle. Vagy nézzünk egy ártalmatlannak tűnő szituációt: 2020. augusztus – vasárnap délelőtt 11 óra van. Meg kell néznem a telefonom, mert reggel óta biztos jött valami fontos üzenet és mi van, ha nem válaszolok rá. Tényleg mi van? Tényleg mi van, ha nem veszem meg és mi van, ha nem válaszolok rá azonnal?

Rendben, mondjuk azt, hogy a gazdaságnak növekednie kell, de talán érdemes azt a kérdést is feltenni, hogy meddig kell a gazdaságnak növekednie? És ehhez mi hogyan viszonyulunk? A gazdaságnak növekednie kell, hiszen a világ így lesz egyre jobb hely, ami hozzájárul az emberek boldogulásához. Erre a felvetésre bizony sokan csóválnak a fejüket, minden gazdasági növekedés természeti erőforrásokat igényel, végtelen gazdasági növekedés nem lehet, hiszen annak fizikai korlátjai vannak.

belso_kep_1.jpg

A gazdaság ideális méretének elérésében sem nagyon bízhatunk, hiszen a fizikai növekedés korlátait valószínű már túlléptük (sok tudományos publicisztika foglalkozik ezzel), de valahogy még sincs minden rendben körülöttünk.

 

DE, AKKOR MI VAN A MÉRLEG MÁSIK FELÉBEN?

A növekedés fenntartása nem lehet az egyedüli cél, hiszen a GDP olyan mutató, amelynek változására sok különböző tényező hat, ezért tervezése egyszerre igényel rövid és hosszú távú gondolkodást. Ez azt is jelenti például, hogy a további adó- és járulékcsökkentések sem tekinthetők önmagában a növekedés fenntartásának kizárólagos módszerének. Az adócsökkentés ugyan növeli a vállalkozásoknál maradó profitot, de ezt csak akkor fordítják beruházásra, ha értelmét látják. Ha van piac, akkor érdemes növelni a termelést, bővíteni a foglalkoztatást, ha nem ez a helyzet, akkor a pénzt másra fogják költeni, a multinacionális cégek esetleg saját országukban fektetik be. Ez pedig nem javítja a gazdaság növekedési esélyeit.

A pihenés szó ma már szinte pejoratívvá vált, sokszor az öncélú gazdasági növekedést hajszoljuk. A pihenés azoknak kell, akik nem bírják a tempót. Ha több idő jut egymásra, akkor boldogabbak lesznek adott közösségen belül az emberek, az pedig nyilvánvaló, ha valaki kiegyensúlyozott, akkor jobban teljesít, valószínű jobban is segíti a gazdasági növekedést. Lehet így is lehet? Miért van az, hogy nemrég még a 2-3 százalékos GDP növekedést is megfelelőnek tekintették, a 2020-as COVID válság előtti időszakban pedig sok helyen már az 5-6 százalékot is kudarcnak értelmezték.

Az adócsökkentések, a gazdaságpolitikai döntések érintik a megtakarításokat és a fogyasztást. Mindkettőt sokkal hangsúlyosabban kéne tanítani egyrészt értelmezni, másrészt megvalósítani. Helyesen megtakarítani és értelmesen fogyasztani; egyszerűnek hangzik, de annál nehezebb kivitelezni! Sokan foglalkoztak már a fejlett országokra egyértelműen jellemző túlfogyasztással. Felesleges szolgáltatások és áruk tömegét vesszük meg (többet-jobbat-nagyobbat - sok esetben 15 éve még nem is tudtunk róla, hogy ez vagy az létezik és jól elvoltunk nélküle), hajtjuk a növekedést, mi is részesei akarunk lenni.

Sajnos általános vélekedés lett társadalmunkban, hogy a több valahogy mindig jobb, ha valami rossz, akkor az azért van, mert biztos kevés.

Tomas Sedlacek cseh közgazdász nagyszerű könyvében az alábbit olvashatjuk:

„2008-ban Václav Havel a válság bekövetkeztére reagálva inkább a növekedés értelmén elmélkedett: „Miért kell mindennek állandóan növekednie? Miért kell növekednie az iparnak, a termelésnek, a gyártásnak? Miért kell a városoknak koncepciótlanul, a szélrózsa minden irányába, egyre csak terjeszkedniük, míg végül elfogy a táj, és nem marad egy árva fűszál sem körülöttünk?”... Vajon mindig van értelme a gazdasági növekedésnek, vagy azért növekszik a gazdaság, hogy növekedjen?”[1]

[1] Thomas Sedlacek: A jó és a rossz közgazdaságtana. A Gilgames-eposztól a Wall Streetig. HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2012.

A fennmaradás és megmaradás szempontjából különösen lényeges lesz a közeljövőben két terület. Egyrészt a humán erőforrás állapotának javítása, a hagyományos humán szakmák (pedagógusok, egészségügyi és szociális dolgozók) elismertségének növelése egy testileg és lelkileg egészséges társadalom érdekében. Másrészt a regionálisan kiegyensúlyozott, a helyi adottságokat – beleértve a helyi tudást, helyi termékeket is – jól hasznosító fejlesztéspolitika kidolgozása és megvalósítása a fenntartható fejlődés biztosítása végett. Kapaszkodó lehet, hogy a fenntartható gazdasági növekedés már most és a jövőben is számos területen nyit utat az innovációnak. Az innováció pedig hátha visszahozza azt is majd, amit elődeink régen ismertek…

  

Források:

https://www.vg.hu/velemeny/velemeny-rovat-hirei/a-novekedes-fenntarthatosaga-nem-csak-adougyi-kerdes-2-1962498/

Thomas Sedlacek: A jó és a rossz közgazdaságtana. A Gilgames-eposztól a Wall Streetig. HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2012.

A bejegyzés trackback címe:

https://urban21.blog.hu/api/trackback/id/tr1316184914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bontottcsirke 2020.09.02. 08:12:27

Abszolút. A fejlettség eljutott Európában arra a szintre, hogy felesleges szarokkal veszzük körbe magunkat; kütyük, nincs egsy értelmes autó, még csilliárdért is pittyegő szarokat lehet kapni. Nincs egy normális ruha, minden elasztán meg újrahasznosított műanyag keveréke. Nincs egy normális építőanyag, mindegyik valami újrahasznosíthatatlan szilikát. Az emberi kapcsolatok zérón. Azelőtt bohém karakterekkel tele volt a kocsma, pörgött az értelmiség. Ma mindenki három műszakban dolgozik, hómofisz, digitális nomád, üresek a kocsmák, nincsenek klubok, virtuális kapcsolatok vannak, a fiatalok otthon nyomkodják a telefont (azt sem tudom hogy ismerkednek) . Minek ez?

Szalay Miklós 2020.09.02. 08:12:29

Egy alapos általános összefoglaló a gazdasági növekedésről (és fejlődésről):

egyvilag.hu/temakep/097.shtml

Maddness69 2020.09.02. 08:12:30

"Eddie Barzoon, Eddie Barzoon..."
Az ördög ügyvédje 1997:
youtu.be/_HzJBuAaa-o

Ami történik kiszámítható és teljesen ismert volt már jóval korábban, mint 2020.

Kopasz Szuzukis 2020.09.02. 08:17:21

A gazdasági növekedés olyan, mint a mesebeli kisgömböc: addig növekszik, míg szét nem pukkan. És beterít mindent. Amikor a közgazdák a mindenáron való növekedés modelljét sulykolják, elgondolkozhatnának ezen a törvényszerűségen is. Arra hivatkoznak, hogy csak a növekedéssel tartható fent a jelenlegi gazdasági modell. De arról nem elmélkednek, hogy mi történik akkor, ha ez a modell korlátokba ütközik.

nemecsekerno_007 2020.09.02. 10:44:46

A pénz csak papír, tündérpor ha nincs befektetve akkor kb. semmit se ér.
Kérdezzétek a világ leggazdagabb 10%-át, hogy miért kell nekik még több pénz.

steery 2020.09.02. 12:59:20

A fenntartható növekedés gazdaságpolitikájának csak a fenntartható hanyatlás gazdaságpolitikájával együtt alkalmazva van értelme. Mert a gazdaság irányításához gázpedálra és fékpedálra egyaránt szükség van, ahogy a kormány is csak akkor használható, ha balra is, meg jobbra is lehet tekerni, nem csak mindig egy irányba. Amennyiben az emberiség nem hajlandó ezt tudomásul venni és alkalmazni, úgy bekövetkezik a fenntarthatatlan fejlődés kóros állapota, amit a fenntarthatatlan hanyatlás pusztulása zár le: egy jó nagy közlekedési baleset formájában.

A gazdaság az emberek igényeit szolgálja ki. Amíg az emberek szaporodnak, a gazdaságnak is nőnie kell. Az emberek viszont akkor szaporodnak, ha van mit enniük, vannak elfogyasztható javak, tehát nincs ínség. A gazdaság növekedése serkenti a népszaporulatot, a népszaporulat serkenti a gazdaságot. A kettő együtt pozitív visszacsatolást alkot. És nincs beépítve negatív visszacsatolás sehová. Csak a természeti környezet véges mérete fékezi meg az esztelen, kontrollálatlan növekedést. Vagyis a civilizációnk működése nem áll az ember irányítása alatt: azt gondatlan módon a természeti környezetre bízzuk. Így viszont nem az fog történni, amit szeretnénk, hanem amit a természet ránk kényszerít.

Jelenleg a világ egyetlen országában sincs szigorúan betartott népességszabályozási rendszer. A kínai egykézés nem tartozik ide, mert nem párosul a nemek egyenlőségével, tehát jóval több férfi születik, mint nő, ami szintén káros a népességre nézve. A világon sehol nincs meghatározva, hogy mekkorának kéne lennie egy földrajzi terület optimális népességének, amit még el tud tartani hosszú távon (sok generáción át), lepusztulás, tönkremenetel nélkül. Talán azért nem, mert nincs meghatározva, hogy milyen átlagos (legalább és legfeljebb) színvonalon kellene élniük az embereknek, azaz fejenként miből, mikor, mennyit lehet fogyasztani? Ez ugyanis országonként és generációnként változó, ráadásul a gazdaság fejlettsége befolyásolja, ami szintén változó. Amíg tehát ezekre a bonyolult kérdésekre nem tudjuk a válaszokat és nem is törekszünk a válaszok megtalálására, nem tudunk érdemben lépni és változtatni a jelenlegi, irányítatlan helyzeten.

A témához tartozik még az emberi élet minőségének kérdése. Jelenleg mennyiségi emberszaporítást végzünk: mindenki azon dolgozik, hogy legyünk minél többen. Így viszont a mennyiség a minőség rovására megy. Rengeteg selejtes, fogyatékos, tudatlan, használhatatlan, haszontalan embert hozunk létre, akikkel aztán csak a baj van. Szó szerint nem tudunk mit kezdeni velük és ők sem tudnak mit kezdeni magukkal. Viszont fogyasztják az erőforrásokat. Egy jól működő társadalomnak nem a mennyiségi, hanem a minőségi növekedésről kéne szólnia. Legyen kevesebb az ember, de éljen mindenki jobban, jusson neki több mindenből, legyen jobb minőségű az élete minden szempontból. Legyen mindenki hasznos tagja a társadalomnak.

Mindezt megvalósítani nehéz politikai döntések sorozata: amit egyetlen politikus sem hajlandó fölvállalni, mert akkor kb. mindenki rövidtávú, önző érdekeivel szembe kéne mennie, amit nem tehet meg, mivel a hatalma a többiektől függ. A többség viszont mindig megosztott és széthúzó, a saját érdekeinek megfelelően. Egység és összetartás nélkül nem lesz megoldás, mert az emberiségre nem lehet semmilyen módon ráerőszakolni olyasmiket, amiket senki sem akar, még akkor sem, ha elemi érdeke lenne.
süti beállítások módosítása