A Bibliában található teremtéstörténtet leírja, hogy Isten 6 nap alatt teremtette a világot, a hetedik napon megpihent. Az Úr napjának megszentelése a Tízparancsolatba is belefoglaltatott. Mózes I. könyvében továbbá a fáraó „álma után” azt tartották, hogy be kell vezetni az ötödöt és a 7 jó év alatt félre kell rakni annyit, hogy a 7 rossz évre is jusson. Már itt is és azóta számtalan helyen alapvető gazdaságpolitikai döntésekről és tanácsokról olvashatunk.
Lehet, újra kéne most is gondolni az alapvető dolgainkat és kicsit visszatérni a gyökerekhez?
NÖVEKEDNI, DE MEDDIG?
Gondoljunk bele, hányszor hallottuk már: Én is vettem egyet csak nagyobbat. Vettem még egyet a biztonság kedvéért, hogy legyen otthon belőle. Vagy nézzünk egy ártalmatlannak tűnő szituációt: 2020. augusztus – vasárnap délelőtt 11 óra van. Meg kell néznem a telefonom, mert reggel óta biztos jött valami fontos üzenet és mi van, ha nem válaszolok rá. Tényleg mi van? Tényleg mi van, ha nem veszem meg és mi van, ha nem válaszolok rá azonnal?
Rendben, mondjuk azt, hogy a gazdaságnak növekednie kell, de talán érdemes azt a kérdést is feltenni, hogy meddig kell a gazdaságnak növekednie? És ehhez mi hogyan viszonyulunk? A gazdaságnak növekednie kell, hiszen a világ így lesz egyre jobb hely, ami hozzájárul az emberek boldogulásához. Erre a felvetésre bizony sokan csóválnak a fejüket, minden gazdasági növekedés természeti erőforrásokat igényel, végtelen gazdasági növekedés nem lehet, hiszen annak fizikai korlátjai vannak.
A gazdaság ideális méretének elérésében sem nagyon bízhatunk, hiszen a fizikai növekedés korlátait valószínű már túlléptük (sok tudományos publicisztika foglalkozik ezzel), de valahogy még sincs minden rendben körülöttünk.
DE, AKKOR MI VAN A MÉRLEG MÁSIK FELÉBEN?
A növekedés fenntartása nem lehet az egyedüli cél, hiszen a GDP olyan mutató, amelynek változására sok különböző tényező hat, ezért tervezése egyszerre igényel rövid és hosszú távú gondolkodást. Ez azt is jelenti például, hogy a további adó- és járulékcsökkentések sem tekinthetők önmagában a növekedés fenntartásának kizárólagos módszerének. Az adócsökkentés ugyan növeli a vállalkozásoknál maradó profitot, de ezt csak akkor fordítják beruházásra, ha értelmét látják. Ha van piac, akkor érdemes növelni a termelést, bővíteni a foglalkoztatást, ha nem ez a helyzet, akkor a pénzt másra fogják költeni, a multinacionális cégek esetleg saját országukban fektetik be. Ez pedig nem javítja a gazdaság növekedési esélyeit.
A pihenés szó ma már szinte pejoratívvá vált, sokszor az öncélú gazdasági növekedést hajszoljuk. A pihenés azoknak kell, akik nem bírják a tempót. Ha több idő jut egymásra, akkor boldogabbak lesznek adott közösségen belül az emberek, az pedig nyilvánvaló, ha valaki kiegyensúlyozott, akkor jobban teljesít, valószínű jobban is segíti a gazdasági növekedést. Lehet így is lehet? Miért van az, hogy nemrég még a 2-3 százalékos GDP növekedést is megfelelőnek tekintették, a 2020-as COVID válság előtti időszakban pedig sok helyen már az 5-6 százalékot is kudarcnak értelmezték.
Az adócsökkentések, a gazdaságpolitikai döntések érintik a megtakarításokat és a fogyasztást. Mindkettőt sokkal hangsúlyosabban kéne tanítani egyrészt értelmezni, másrészt megvalósítani. Helyesen megtakarítani és értelmesen fogyasztani; egyszerűnek hangzik, de annál nehezebb kivitelezni! Sokan foglalkoztak már a fejlett országokra egyértelműen jellemző túlfogyasztással. Felesleges szolgáltatások és áruk tömegét vesszük meg (többet-jobbat-nagyobbat - sok esetben 15 éve még nem is tudtunk róla, hogy ez vagy az létezik és jól elvoltunk nélküle), hajtjuk a növekedést, mi is részesei akarunk lenni.
Sajnos általános vélekedés lett társadalmunkban, hogy a több valahogy mindig jobb, ha valami rossz, akkor az azért van, mert biztos kevés.
Tomas Sedlacek cseh közgazdász nagyszerű könyvében az alábbit olvashatjuk:
„2008-ban Václav Havel a válság bekövetkeztére reagálva inkább a növekedés értelmén elmélkedett: „Miért kell mindennek állandóan növekednie? Miért kell növekednie az iparnak, a termelésnek, a gyártásnak? Miért kell a városoknak koncepciótlanul, a szélrózsa minden irányába, egyre csak terjeszkedniük, míg végül elfogy a táj, és nem marad egy árva fűszál sem körülöttünk?”... Vajon mindig van értelme a gazdasági növekedésnek, vagy azért növekszik a gazdaság, hogy növekedjen?”[1]
[1] Thomas Sedlacek: A jó és a rossz közgazdaságtana. A Gilgames-eposztól a Wall Streetig. HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2012.
A fennmaradás és megmaradás szempontjából különösen lényeges lesz a közeljövőben két terület. Egyrészt a humán erőforrás állapotának javítása, a hagyományos humán szakmák (pedagógusok, egészségügyi és szociális dolgozók) elismertségének növelése egy testileg és lelkileg egészséges társadalom érdekében. Másrészt a regionálisan kiegyensúlyozott, a helyi adottságokat – beleértve a helyi tudást, helyi termékeket is – jól hasznosító fejlesztéspolitika kidolgozása és megvalósítása a fenntartható fejlődés biztosítása végett. Kapaszkodó lehet, hogy a fenntartható gazdasági növekedés már most és a jövőben is számos területen nyit utat az innovációnak. Az innováció pedig hátha visszahozza azt is majd, amit elődeink régen ismertek…
Források:
Thomas Sedlacek: A jó és a rossz közgazdaságtana. A Gilgames-eposztól a Wall Streetig. HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2012.