Ne azt kérdezd, mit tud tenni érted a városod… - 1. rész
2021. február 16. írta: Kézy Béla (MEGAKOM)

Ne azt kérdezd, mit tud tenni érted a városod… - 1. rész

ne_azt_kerdezt_1.jpegSaját felvétel

1961. január 20-án John F. Kennedy elnök beiktatási beszédében hangzott el a következő híressé vált mondat: “Ne azt kérdezd, mit tud tenni érted a hazád, hanem inkább azt, hogy te mit tudsz tenni a hazádért.“ S hogy mi köze ennek a városfejlesztéshez? Meglepően sok. Miközben komoly elvárásokat támasztunk az önkormányzatokkal szemben (legyen minden út tökéletes állapotban télen-nyáron, legyen sok parkolóhely olcsón vagy még inkább ingyen, legyenek mindenhol kiépítve a közművek, ne legyen szemetes az utca, legyenek gondozottak a parkok, közterek - és még sorolhatnám) - nagyon kevesen gondolkodnak el azon, hogy a város egy nagy közösség, ahol a közösség tagjainak - a városi polgároknak - is fontos szerepe van abban, hogy milyen ott élni.

Persze nem meglepő, hogy ez így alakult - erről az önkormányzatok jelenlegi működési rendszere és logikája is tehet: az önkormányzatok az ott élők feje felett hoznak döntéseket, nem nagyon van hagyománya a városi polgároknak a város jövőjének formálásába, döntés-előkészítési folyamatokba történő valós bevonásának. Persze időnként vannak komoly viták az önkormányzat és a városban élők között, azok azonban a legtöbb esetben - tisztelet a kivételnek - városi szinten jelentéktelen, gyakran partikuláris, néhány lakó vélt vagy valós érdekeit sértő ügyekben bontakoznak ki. Pedig egy város akkor válik igazán jó hellyé, ha az ott élők is sajátjuknak érzik, tesznek a környezetükért, és aktivitásuk nem ér véget a kerítésük külső oldalánál. Ráadásul nem is kell nagy dolgokra gondolni! Az alábbiakban bemutatunk egy sor olyan lépést, amelynek a többsége minimális erőfeszítést igényel - és egyértelműen jobb hellyé tehetik a városodat. S ha úgy látod, hogy nincs a felsoroltak között számodra semmi újdonság, annál jobb. A kérdés akkor már csak az, hogy miért nem csinálják többen?

Lássuk hát, mit tehetsz a városodért!

Kezdő / alapfok

Kezdjük azokkal a lépésekkel, amelyek nem igényelnek erőfeszítést, és különösebb időszükségletük sincs - egy kis odafigyeléssel bárki jobbá teheti városát általuk nap-mint-nap:

1. Ne dobd el a szemetet! Kezdjük a legalapvetőbbel: ne szemeteljünk! S persze miközben sokan úgy gondolják, hogy ezt mondani is szükségtelen, köztereink, utcáink mégis szemetesek. Szóval ne dobjuk el a szemetet, még akkor sem, ha nem találunk a közelben szemetest!
ne_azt_kerdezd_2.jpeg

Photo by Markus Spiske on Unsplash

2. Szedd össze, amit a kutyád “elhagy”! Kutyásként minden nap meglepődök azon, hogy milyen sokak számára természetes, hogy kutyájuk “melléktermékét” minden további nélkül ott hagyják az utcán. Azzal nincsen semmi probléma, hogy a kutyánk sétáltatás közben végzi el a dolgát - arra azonban egyetlen kutyásnak sincsen semmilyen mentsége, hogy nem szedi össze kedvence után az ürülékét. Akkor sincsen, ha az éppen nem a járdára, hanem a járda melletti - adott esetben akár gyomos, gondozatlan zöldfelületre kerül!

3. Tartsd rendben, szépítsd az előkertedet, erkélyedet, bejáratodat - vagy éppen a ház előtti közteret! Régen a falvakban teljesen természetes volt, hogy mindenki rendben tartotta, szépítgette a “portája” előtti utcarészt is - lekaszálta a füvet, rendszeresen kitisztította az árkot, virágot ültetett. Sajnos mára ez az odafigyelés a közös használatú terekre kiveszni látszik: családi házas városrészekben is gyakori látvány, hogy szigorúan a kerítésen belül minden gondozott, rendezett - a kerítésen kívüli résszel azonban egyáltalán nem foglalkozik a tulajdonos. Ne várjunk senki másra - tartsuk rendben, szépítgessük, gondozzuk az erkélyünket, a bejárat környezetét, az előkertet - akkor is, ha az történetesen már közterület. Szomszédainkkal közösen tegyük szebbé az utcánkat!

4. Ne füstölj! És itt most kivételesen nem a dohányzásra gondolok. Városaink levegője rendkívül szennyezett már a járművektől is -  télen azonban tovább rontjuk a levegőminőséget a nem megfelelő lakossági fűtéssel is. Olyannyira, hogy számos városban télen a levegőszennyezettség fő “felelőse” a nem megfelelő lakossági fűtés. A szennyezett levegő számos betegséget okoz és évente nagyon sok ember korai elhalálozásához is vezet - mégis azt láthatjuk, hogy számos kéményből száll fel kicsit is hidegebb időben sűrű, fekete, fojtogató füst. Ha minél kevesebben égetnének nedves fát, műanyagot, bútorlap hulladékot, rossz ruhákat vagy éppen lignitet , ugrásszerűen javulna az életminőség városainkban - gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra.

5. Mosolyogj - különösen az idegenekre! Reméljük, lassan majd levehetjük magunkról a maszkot, s végre újra láthatjuk egymás arcát is. És amikor ez így lesz, akkor mosolyogjunk egymásra - és ne csak az ismerősökre, de az idegenekre is! Egy mosoly semmibe nem kerül, de mennyivel jobb egy olyan utcán sétálni, egy olyan városban élni, ahol az emberek mosolyognak egymásra!

ne_azt_kerdezd_3.jpgPhoto by Matheus Ferrero on Unsplash

6. Menj egy kicsit lassabban! Amikor nem feltétlenül szükséges, ne üljünk autóba, hanem gyalogosan vagy kerékpárral közelítsük meg célpontunkat, de ha mégis autóval közlekedünk, akkor menjünk egy kicsit lassabban. És nem azért, mert így kisebb a kockázata annak, hogy bemérnek és gyorshajtásért megbüntetnek bennünket - hanem mert ha sokan tesznek így, azzal drámaian javul a városban a gyalogosbiztonság. Amikor egy autó 45 km/h sebességgel üt el egy gyalogost, a túlélés esélye mindössze 50 %. Ugyanez 30 km/h sebesség mellett 90%. Van kérdés?
ne_azt_kerdezd_4.jpg

Photo by Mitch Hodge on Unsplash

7. Próbáld ki a közösségi közlekedést! A közösségi közlekedés (vagy ahogyan hagyományosan, hangulatfestő módon nevezzük, a tömegközlekedés) reputációja sajnos nem a legjobb a legtöbb városban (ez nem csak magyarországi jelenség) - és ennek persze van is némi alapja. Ráadásul a koronavírus járvány tovább rontotta a helyzetet - aki csak teheti, a fertőzés kockázatának remélt csökkentése érdekében inkább nem száll buszra vagy villamosra (noha semmivel nem nagyon a fertőzés kockázata, mint egy zsúfolt üzletben). Ugyanakkor azonban az is igaz, hogy ha valaki évek, vagy akár évtizedek óta nem használ közösségi közlekedést városában, az nem is tudja azt, hogy adott esetben a múlt ködébe vesző emlékeihez képest a minőség számos városban sokat javult: lecserélődött a járműállomány, egyre több helyen alakítják át és teszik utasbarátabbá a menetrendet és fejlődik az utastájékoztatás is. Adjunk tehát egy esélyt, szálljunk buszra vagy villamosra, hátha kedvet kapunk hozzá, hogy időnként autó helyett közösségi közlekedést használjunk. 

8. Ismerd meg a városod kerékpáron! Szemben a közösségi közlekedéssel, a kerékpárral közlekedők száma örvendetes módon folyamatosan növekszik. Köszönhető ez jelentős mértékben a javuló kerékpáros infrastruktúrának, és a járvány nyomán is egyre többen választják a bringázást a közösségi közlekedés helyett. Ám még mindig sokan vannak olyanok, akik semmi pénzért nem szállnának ki szeretett autójukból - még akkor sem, ha útjuk csak néhány száz méternyire vezet. Nem tagadom, hogy autózni kényelmes, megvéd az időjárás viszontagságaitól, családtagokat (vagy éppen csomagot) is szállíthatunk vele könnyedén. Mindezzel együtt is azonban gyakran van olyan út, ami kényelmesen és gyorsan, különösebb áldozat nélkül megtehető lenne kerékpárral is - ilyenkor hagyjuk az autót és pattanjunk bringára! A környezetünk teljesen másképp néz ki egy kerékpár nyergéből, mint autóval elsuhanva (vagy éppen dugóban araszolva) - érdemes hát városunk különböző részeit kerékpárral bejárni. Kezdjük kicsiben - kerékpározzunk először csak hétvégén - hátha kedvet kapunk hozzá és egyre gyakrabban választjuk a biciklit az autó helyett máskor is.

ne_azt_kerdezd_5.jpeg

Saját felvétel

A fenti 8 pontból egyik sem olyan, ami különösebb áldozatot kívánna, kényelmetlenséggel járna - csak tudatos döntés, választás kérdése. Mégis, ha egyik napról a másikra mindenki betartaná csak ezt a 8 pontot, a városunk egyik pillanatról a másikra válna sokkal jobb hellyé - egyetlen fillér befektetés, új infrastruktúra építése nélkül!

De ne keseredjen el az sem, aki ettől többre vágyik, és aktívan is szeretne tenni közösségéért, városáért - számukra is lesznek javaslataim - de ez már egy másik blogbejegyzés témája! Hamarosan….

A bejegyzés trackback címe:

https://urban21.blog.hu/api/trackback/id/tr1016428980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bravehearth 2021.02.17. 08:42:34

1. Ne dobd el a szemetet!

Alapvetés. Nem a városomért, de más városokban, más országban, erdőben vagy mezőn sem. Írhatnám, hogy az önigény miatt, de vannak, akikben ilyen sosem tudatosult. Leginkább azért nem, mert már óvodáskorban is belevenelik értelmes emberbe.

"2. Szedd össze, amit a kutyád “elhagy”!"

Szintén alapvetés kell(ene) legyen. Nem az.

"3. Tartsd rendben, szépítsd az előkertedet, erkélyedet, bejáratodat - vagy éppen a ház előtti közteret!"

Előző kettőhöz hasonlóan egy egészséges ember önigénye ezt megköveteli. Más kérdés, hogy volt szerencsém már szemtanúja lenni, ahogy egy önkormányzat 'közterese' éles vitában állt az épp az előkerten dolgozó lakókkal (mire van joga, mit kell és hogyan jelenteni, kérni, engedélyeztetni...)! Nem szerencsés.

"4. Ne füstölj!"

Én azért a dohányosokra is érteném. Egy merő szeméttelep és hamutartó az egész város... A tüzelésről annyit, hogy néha a lakótelepen télen jobb a levegő, mint egy-egy 'h-h-s' 'kertvárosban'.

"5. Mosolyogj - különösen az idegenekre!"

Azért ez vicces. Na jó, nem az. Mosolyt erőltetni ostobaság. Idegenekre főleg. Továbbá honnan tudod, ki az idegen és ki nem az? Ránézésre? Vagy rákérdezel? Ami egy turistalátványosság mellett egyértelmű, az a metrón már nem biztos, hogy az.

"6. Menj egy kicsit lassabban!"

Nem! Azért megyek, mert dolgom van. Ha van értelme, akkor autóval, ha nincs, akkor nem. Ez nem a városom döntése kell legyen, hanem az enyém!

"Amikor egy autó 45 km/h sebességgel üt el egy gyalogost, a túlélés esélye mindössze 50 %. Ugyanez 30 km/h sebesség mellett 90%. Van kérdés?"

Igen! Mit keresne egy gyalog a haladó autó előtt?

"7. Próbáld ki a közösségi közlekedést!"

Legtöbben ezt nem próbából, hanem kényszerből teszik. És leggyakrabban egy trauma az egész. Ha lehet, inkább nem, köszi. Ha lehetőség van rá, inkább autó.

"8. Ismerd meg a városod kerékpáron!"

Nem, köszi! Ha kerékpározom, akkor azt pihenésből, szenvedélyből teszem. És bizonyosan nem a városban!

"A fenti 8 pontból egyik sem olyan, ami különösebb áldozatot kívánna, kényelmetlenséggel járna - csak tudatos döntés, választás kérdése."

Ez nem igaz! A közlekedést illetően semmiképp. Autóról közösségire váltani gyakori esetben igenis áldozat! Időveszteség, komfortveszteség, akár pénzveszteség is lehet.

B.
süti beállítások módosítása