Forrás: Saját fotó
Most tényleg gombákról lesz szó a városban.
Őszintén szólva nem irigylem az olvasót, aki a fenti cím alapján próbál rájönni, mi is járhatott a szerző fejében: talán egy Beatles-hasonmásversenynek a showbusinessből már kiöregedett, gombafrizurás hajdani győzteseinek keresünk új állást a közszférában? Nem, hiszen ahhoz négy pozíció is elég lenne. Esetleg szolidan begombázva nyúltunk volna a klaviatúrához, hogy ez lett a cím? Nos, talán kiábrándító a valóság, de nem is ez a helyzet: itt most tényleg gombákról lesz szó, és tényleg arról, hogy hogyan segíthetik a városaink működését.
A magánszektorban több gazdasági ágazat már régóta munkába állította a gombákat. Az élelmiszeripar volt a legelső, évezredek óta a kenyér, a sör vagy épp a kefir készítésében foglalkoztatja a szorgos élesztőgombákat, de egyes penészgombák igazi gourmand chef munkakörben állítanak elő ízletes camembert vagy rokfort remekműveket, szalámispecialitásokat. Ugyanez a Penicillium nemzetség fut be elképesztő gyógyszeripari karriert is, mióta 1928-ban Fleming baktériumtenyészetébe fújta őket a nyitott ablakon át a kósza augusztusi szél, utat nyitva ezzel az antibiotikumok fejlődésének – bár valójában ebben a szakmában sokkal komolyabb múltra tekinthetnek vissza a gombák, hisz gyógyszerként használt nyírfataplót már az 5300 évvel ezelőtt jégbe fagyott Ötzinél is találtak. A hallucinogén pszilocibint tartalmazó gombák szórakoztatóipari munkásságát, annak megosztó jellege miatt, itt nem is méltatnám.
De ha ennyire sokoldalú munkatársak a gombák, vajon nem vehetnénk valahogy hasznukat a városházán is? Hadd mutassunk be most öt munkakört, ahol a legfrissebb kutatások szerint egészen kiváló teljesítményt várhatunk a megfelelően munkába állított gombáktól.
1. Hulladékkezelő munkatárs
Régóta tudjuk a gombákról, hogy köztük találjuk a természet legnagyobb hulladéklebontóit, akik gondoskodnak arról, hogy az elhalt szerves anyagból a tápanyagok visszakerüljenek a természet körfogásába. Sok közülük olyan bivalyerős enzimeket termel, amely még egészen szívós anyagokat is képes lebontani, mint a cellulóz, a lignin vagy kitin.
A gombák étvágya tehát igen változatos – és ez adta a gondolatot több kutatónak világszerte, hogy talán a gombák rászoktathatók egy új kosztra: az egyre nagyobb gondot okozó műanyaghulladékok felfalására.
A Yale Egyetem kutatói már 2011-ben rájöttek[1], hogy egyes gombák enzimjeikkel képesek lebontani a poliuretánt. Aztán tíz évvel ezelőtt sokan elámultak, mikor a Radical Micology YouTube-csatornáján egy elkötelezett autodidakta mikológus, Peter McCoy bemutatta, hogyan „tanította be” (szelektív tenyésztéssel) a laskagombát cigarettacsikkek elfogyasztására.
([1] Biodegradation of Polyester Polyurethane by Endophytic Fungi. Jonathan R. Russell, Jeffrey Huang, Pria Anand, Kaury Kucera, Amanda G. Sandoval, Kathleen W. Dantzler, DaShawn Hickman, Justin Jee, Farrah M. Kimovec, David Koppstein, Daniel H. Marks, Paul A. Mittermiller, Salvador Joel Núñez, Marina Santiago, Maria A. Townes, Michael Vishnevetsky, Neely E. Williams, Mario Percy Núñez Vargas, Lori-Ann Boulanger, Carol Bascom-Slack, Scott A. Strobel. Applied and Environmental Microbiology, Vol. 77, No. 17, 2011.
Forrás: Peter McCoy, Radical Micology
Mára számos kutatás igazolta, hogy a gombák többféle műanyag lebontására képesek: kínai kutatók egy 2023-as tanulmánya[2] már 184 különböző gombáról ír, amelyek képesek a petróleum-alapú polimerek lebontására.
([2] The distinct plastisphere microbiome in the terrestrial-marine ecotone is a reservoir for putative degraders of petroleum-based polymers. Guan Pang, Xuesong Li, Mingyue Ding, Siqi Jiang, Peijie Chen, Zheng Zhao, Renwei Gao, Bin Song, Xiaowei Xu, Qirong Shen, Feng M. Cai, Irina S. Druzhinina. Journal of Hazardous Materials, Volume 453, 5 July 2023, 131399)
Tudom, ez az a pillanat, ahol a kedves olvasó legyint, hogy persze-persze, de mikor jut el ez az elméleti tudás odáig, hogy a gyakorlatban is használják?
Nos, 2021-ben eljutott.
Az osztrák Katharina Unger ugyanis ekkor készítette el a Fungi Mutarium prototípusát, ami nem más, mint egy háztartási műanyagfeldolgozó berendezés, ami a plasztikhulladékból ízletes, ehető, műanyagmentes gombát termel!
Forrás: LIVIN Studio
Az ENSZ adatai szerint az emberiség évente 400 millió tonna műanyag hulladékot termel. Reméljük, ebből hamarosan minél több laskagombák karmai (vagyis inkább micéliumai) között végzi!
2. Parkgondozó
Melyik város ne szeretne egészséges, zöldellő parkokat? Nos, a gombák ebben is segítségünkre sietnek. Egyes gombák szoros szimbiózisban élnek a növényekkel, fonalaik összefonódnak a növények gyökereivel, ezt hívjuk mikorrhizának (ami görögül gombás gyökeret jelent). Ez egy valódi termelői piac, ahol nagyon pörög a kereskedelem: a növények fotoszintézissel megtermelt cukraiért a gombák ásványi anyagokkal fizetnek.
A talajban a gombafonalak hatalmas kiterjedésű hálózatot alkotnak, több száz vagy akár ezer növényt is összekötve. WWW, azaz wood-wide web – egy 1997-es Nature címlapon nevezték így ezeket a fantasztikus erdőhálókat. A címlap egy kanadai PhD hallgató, Suzanne Simard cikkére[3] utalt, aki meglepő felfedezést tett: gyenge radioaktivitást használó jelölőmódszerrel kimutatta, hogy a szén képes vándorolni a közös mikorrhiza-hálózaton levő fák között, akár fajok között is. A gazdagon fotoszintetizáló nyírfák például a leárnyékolt fenyőcsemetéknek adtak éltető szenet az őket összekötő gombafonalakon keresztül.
([3] Net transfer of carbon between ectomycorrhizal tree species in the field. Suzanne W. Simard, David A. Perry, Melanie D. Jones, David D. Myrold, Daniel M. Durall & Randy Molina. Nature volume 388, pages 579–582 (1997))
Forrás: Nature
De mégis miért tesznek ilyet ezek a nyírfák? A tudósok egyre inkább úgy vélik, nem a fák ebben a főszereplők: sokkal inkább a gomba az, amelyik figyelemmel kíséri a hozzá kapcsolódó növények állapotát, és afféle jó fapásztor módjára mindegyiknek megadja azt, amire szüksége van. Ha pedig tényleg a gombák az erdőhálók főkertészei, akkor ilyen pedigrével megérdemelnek egy parkgondozói állást a mi városunkban is. Mert egy városi park sem csak egymás mellé helyezett, különálló növények halmaza, hanem egy ökoszisztéma, amelyben a gombák kulcsszerepet játszanak.
3. Építésügyi referens
Házak, épületek, hidak, betonszerkezetek épülnek a városunkban, és hát ezek kapcsán nem igazán a gombákra gondolunk. Pedig alappal tehetnénk!
A gomba ugyanis kiváló építőanyag. A kiszárított micéliumból készülő téglák, blokkok ugyan nem olyan erősek, mint kerámia társaik, de sokkal könnyebbek, kiváló hőszigetelő és meglepően jó tűzállósági tulajdonságokkal rendelkeznek. Ráadásul nagyon egyszerűen előállíthatók, akár házilagos körülmények között, mezőgazdasági hulladékból is – mint arról számtalan DIY oktatóvideó tanúskodik a YouTube-on.
A technológia működőképességét demonstrálandó, egy lelkes építész, David Benjamin New York belvárosában egy 12 méter magas szerkezetet épített e rendkívül környezetbarát gombatéglákból.
Forrás: Hy-Fi, Kris Graves
A gombaépítészet azonban sokkal több, mint valamiféle manhattani yuppie-jópofaság. Az amerikai hadsereg kutatási ügynöksége, a DARPA egyik projektjében olyan laktanyákat fejleszt, amelyek micéliumból állnak, ha megsérülnek, kijavítják magukat, és ha már nincs rájuk szükség, lebomlanak. Ezeket az építményeket jól használhatnák természeti katasztrófák helyszínén is a lakhatás gyors és olcsó megoldására.
Sőt, 2023-ban a DARPA ennél is tovább ment, amikor elindította a BRACE projektjét. Nem mást tűztek ki célul, hogy az akár több évtizedes korú, elöregedett és sérült betonszerkezeteket gombákkal „beoltva” teszik élővé és önjavításra képessé.
4. Várostervező
Na jó, az eddigi példák mind valamiféle fizikai munkakörben használták a gombák képességeit – no de várostervezés? Az bizony intellektuális munka, hogy bírnának ezzel olyan egyszerű élőlények megbirkózni, mint a gombák?
A tokiói vasúti és metróhálózat a világ egyik legnagyszerűbbje, 102 vonalból áll és évente 14 milliárd utast szolgál ki. A tervezésén, fejlesztésén sok évtizeden át dolgoztak jól képzett mérnökök százai.
A nyálkagombának ehhez csak bő egy nap kellett.
Hopp, itt álljunk meg és tegyünk egy gyors kitérőt: tisztelettel emelem meg a kalapom minden olyan taxonómiai guru előtt, aki most felszisszent, tudván, hogy a nyálkagombák (Gymnomycota) nevükkel ellentétben nem a gombák (Fungi) rendszertani csoportjába tartoznak. Nézzék el nekem ezt a kis csalást e blogbejegyzés erejéig! És most vissza a nyálkagombák várostervezéséhez!
A japán Hokkaido Egyetem kutatóinak egy csoportja Tosijuki Nakagaki vezetésével[4] sárga nyálkagombát tett egy Petri-csészébe, amelyben úgy helyeztek el zabpehely darabokat, hogy azok leképezzék Tokió leglátogatottabb helyszíneinek elhelyezkedését. Az első néhány órában a nyálkagomba mérete exponenciálisan nőtt, és az egész ehető térképen szétterjedt. Később aztán néhány ág visszahúzódott, eltűnt, és a nyálkagomba 26 óra elteltével bonyolult hálózatot hozott létre a zabdarabok között. A nyálkagomba-telep ugyanis mindig olyan formát vesz fel, amellyel az egyes táplálékforrások között a telep teljes egészére nézve a leghatékonyabb a tápanyagszállítás. Így, annak ellenére, hogy az agyunkhoz hasonló központi koordinációs rendszer nélkül nőtt és terjeszkedett, olyan struktúrát épített ki, amely szinte pontosan úgy néz ki, mint a hatékony, jól megtervezett tokiói metrórendszer.
([4] Rules for Biologically Inspired Adaptive Network Design. ATSUSHI TERO, SEIJI TAKAGI, TETSU SAIGUSA, KENTARO ITO, DAN P. BEBBER, MARK D. FRICKER, KENJI YUMIKI, RYO KOBAYASHI, AND TOSHIYUKI NAKAGAKI. SCIENCE 22 Jan 2010, Vol 327, Issue 5964, pp. 439-442.)
Forrás: Wikimedia commons
5. Klímaszakértő
A klímaváltozás nem kíméli a városainkat (sem), és világszerte szakemberek ezrei dolgoznak azon, hogy az üvegházhatású szén-dioxid koncentrációjának csökkentésére új megoldásokat találjanak. A gombáknak már van egy, és elég hatékonyan működik.
Azt mind tudjuk, hogy a fotoszintézis révén a növények szén-dioxidot vonnak ki a légkörből. Azt viszont már kevésbé, hogy azok az erdők, amelyek talaját egészséges mikorrhiza-hálózatok szövik be, sokkal több CO2 elnyelésére képesek[5]. Globálisan a növények évente közel 4 gigatonna szenet küldenek a gyökérkapcsolt gombáknak[6]. Ez nagyjából annyi, mint az Egyesült Államok és Kína együttes éves karbonkibocsátása. Jól vigyázzunk hát a talaj, és benne a gombák egészségére, és bizton számíthatunk rájuk, mint klímaharcosokra.
([5] Continental-scale nitrogen pollution is shifting forest mycorrhizal associations and soil carbon stocks; Colin Averill, Michael C. Dietze, Jennifer M. Bhatnagar. Glob Chang Biol. 2018 Oct;24(10):4544-4553.
[6] Mycorrhizal mycelium as a global carbon pool. Heidi-Jayne Hawkins, Rachael I.M. Cargill, Michael E. Van Nuland, Stephen C. Hagen, Katie J. Field, Merlin Sheldrake, Nadejda A. Soudzilovskaia, E. Toby Kiers. Current biology, VOLUME 33, ISSUE 11, PR560-R573, JUNE 05, 2023.)
Ha egy e sorokat olvasó városvezető érdeklődését esetleg sikerült felcsigáznunk, és szívesen alkalmazna egy-két gombát a városában, jó hírünk van: a gombák már ott vannak. Hagyjuk őket nőni!
A szerző nem mikológus, nem biológus, csak szereti a gombát.
A cikk megírásához csodálatos inspirációt nyújtott Merlin Sheldrake Az élet szövedéke című könyve.
A témához kapcsolódóan ajánljuk figyelmükbe korábbi cikkünket is, amely egy természetalapú városi megoldásokat tartalmazó gyűjteményt mutat be. A cikket ezen a linken érhetik el:
