Milyen kihívásokat tartogat számunkra a tiszta energiaátmenet?
2021. június 08. írta: Varga Dávid (EX ANTE)

Milyen kihívásokat tartogat számunkra a tiszta energiaátmenet?

kep1_4.png

Forrás: screen_shot_2019-08-14_at_13.12.25.png (1071×639) (industriall-union.org)

Világunk és társadalmunk, mint azt már megszokhattuk, folyamatos átalakulásban van, ezt többnyire fejlődésként is értelmezhetjük. A folyamat során egyre komplexebb és bonyolultabb természetű problémákat (vagy épp lehetőségeket) vagyunk képesek felismerni, értelmezni és megoldani. Így van ez a klímaváltozással is, melynek ténye ugyan évtizedek óta ismert, de mostanra jutott el oda társadalmunk, hogy aktívabban is foglalkozzunk vele. A klímaváltozás kezelésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak az egyik kiemelten fontos eleme az energiaátmenet tisztább energiaforrások felé. Ez természetesen rengeteg kérdést és kihívást állít az emberiség elé, most egy bizonyos aspektussal fogok foglalkozni, amelyhez az inspirációt a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) nemrég publikált tanulmánya: The Role of Critical Minerals in Clean Energy Transistions adta.

Ahhoz, hogy a fosszilis energiaforrásokat magunk mögött tudhassuk, teljesen át kell alakítanunk az energia-infrastruktúránkat, melyhez rengeteg nyersanyagra, ezen belül jónéhány kritikus ásványi anyagra van szükségünk. Összehasonlításképpen, egy átlagos elektromos autó előállításához hatszor annyi ásványi anyag szükséges, mint egy hagyományos autóhoz. Egy szárazföldi szélerőmű megépítéséhez kilencszer több ásványi anyag szükségeltetik, mint egy gáztüzelésű erőműhöz. 2010 óta az egységnyi energia előállításához szükséges ásványi anyag szükségletünk 50%-kal nőtt.

kep2.PNG

Forrás: IEA

Az, hogy éppen milyen ásványi anyagra van szükség, technológiánként változó. A lítium, nikkel, kobalt, mangán és grafit elengedhetetlen elemei az akkumulátorgyártásnak. A ritkaföldfémek, az állandó mágnesek előállításához, melyek a szélerőművekhez, illetve az elektromos autók motorjaihoz szükségesek. Az elektromos hálózatok hatalmas mennyiségű rezet és alumíniumot igényelnek, a réz az egyik sarokköve minden elektromossághoz köthető technológiának. Az energiaszükségleteink átalakításában kulcsszerepet fog játszani az elektrifikáció. A Párizsi Klímaegyezményben megállapított célok eléréséhez a következő két évtizedben a réz és a ritkaföldfémek iránt 40%-kal, a nikkel és kobalt iránt 60-70%-kal, a lítium iránt pedig 90%-kal fog emelkedni a kereslet becslések szerint.

Ezek a változások nagy hatással lesznek a globális nagyhatalmi erőviszonyokra is, ugyanis ezek az ásványok jelenlegi ismereteink szerint térben jóval koncentráltabban vannak jelen egyes térségekben, mint a fosszilis energiahordozók. Persze utóbbiról sem mindig ez volt az általánosan elfogadott konszenzus. Az viszont elmondható, hogy ennek az átmenetnek köszönhetően, több országnak lesz lehetősége kiemelkedni jelenleg még igencsak kedvezőtlen helyzetéből. Az elmúlt évtizedekben látványosan előretörő országok fejlődését is megállíthatja, rosszabb esetben vissza is fordíthatja az átmenet okozta hatás, amennyiben más ország rátelepszik kívülről ásványi erőforrásaira. Ezt a lehetőséget ismerte fel Kína viszonylag korán, melynek következtében jelenleg az említett nyersanyagok fölött jelentős hányadban vagy szinte monopol helyzetben van az értéklánc valamely szakaszában (kitermelés, feldolgozás, gyártás, telepítés stb.).

kep3.PNG

Forrás: IEA

Fontos kihívás még, hogy szinte bármelyik említett ásványi anyag kitermelésének elindítása rendkívül lassú és időigényes feladat. Átlagosan elmondható, hogy a felfedezéstől számítva körülbelül 16 év telik el egy bánya megnyitásáig, így, ha túl gyorsan emelkedik a kereslet a megújuló energiaforrások iránt, azt adott esetben nem biztos, hogy képes lesz kiszolgálni a piac. Az ilyen mértékű kitermelésnél azonban, már nem elég kizárólag a mennyiség miatt aggódni, de érdemes a minőségre is fókuszálni, hiszen közel sem biztos, hogy a világ minden pontján ugyanolyan jó minőségű réz, lítium, kobalt stb. bányászható ki. Ez vezet a következő kihíváshoz, azaz, amíg próbáljuk az energiatermelésünket fenntartható alapokra helyezni, addig ne okozzunk nagyobb kárt az ásványi anyagok lelőhelyein, sem környezeti (tájsebek, erózió stb.), sem társadalmi értelemben (munkakörülmények, bérek stb.), tehát mindezt fenntartható módon teremtsük meg.

Az összes imént említett kihívást tovább nehezíti, hogy az idővel is versenyezni kell az átállás alatt. A kitermelő helyek egy jelentős része nagyobb klímakockázatnak van kitéve, amelyek erősen megnehezíthetik vagy ellehetetleníthetik a kitermelést. Bizonyos helyeken extrém vízhiány és forróság, más helyeken túlzott esőzés és áradások okozhatnak fennakadásokat a teljes ellátási lánc mentén.

A felsorolt kihívások már külön-külön is hatalmas falatnak tűnnek, de úgy vélem, hogy az emberiség elkezdett felnőni a globális kihívások megoldásához, melyhez a tavalyi év során kaptunk is egy hatalmas lökést. Amennyiben sikerül globális stratégiát alkotni, melyben kellő súllyal kezeljük az ásványi anyag piac teljes értéklánca mentén szereplő országok érdekeit és értékeit, úgy végül már csak megfelelő projektmenedzsmentre lesz szükség a tiszta energiaátmenethez. �

Forrás:
The Role of Critical Minerals in Clean Energy Transistions, Flagship report (2021 Május), IEA - The Role of Critical Minerals in Clean Energy Transitions – Analysis - IEA

A bejegyzés trackback címe:

https://urban21.blog.hu/api/trackback/id/tr9916585872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása