Nem általános még, hogy egy város digitális eszközöket és megoldásokat állít a társadalmi befogadás szolgálatába. És mégis - a párizsi agglomeráció részét képező egyik kisvárosban egy Kanadából adaptált társadalmi innovációt alkalmazva segítik a leszakadó városrészekben élő korai iskolaelhagyó fiatalokat abban, hogy munkát találjanak, vagy visszaüljenek az iskolapadba.

A kihívás

Napjainkban a hátrányos helyzetű családokból származó fiatalok közül egyre többen szembesülnek a korai iskolaelhagyásból származó problémákkal. A rövid távú következmények is súlyosak, ám egyre több kutatás bizonyítja, hogy erőteljes a korreláció az iskolai végzettség és a hosszú távú társadalmi kilátások között. “A csak alapfokú végzettséggel rendelkező emberek háromszor akkora valószínűséggel élnek szegénységben vagy szembesülnek társadalmi kirekesztéssel, mint azok, akiknek
legalább középfokú végzettsége van.” (Forrás: EC Education and Training Monitor, 2017)

Gonesse egy 26.000 lakosú kisváros Párizs tágabb agglomerációjában. Az elmúlt években jelentősen emelkedett a leszakadó városrészekben élő emberek száma, és a város egyre jobban szembesül a diákok gyenge iskolai teljesítményéből, a korai iskolaelhagyók és a munkanélküliek számának drasztikus növekedéséből származó következményekkel. Felismerve a problémát és annak várható hosszútávú következményeit a városvezetés jelentős erőfeszítéseket tett arra, hogy működő - már rövid távon is eredményes megoldást találjon.

Kanadából importált megoldás

5 évvel ezelőtt Gonesse polgármestere Kanadába utazott a hátrányos helyzetű fiatalok társadalmi integrációját szolgáló jó gyakorlatokat tanulmányozni. Az egyik jó gyakorlat egy olyan non-profit számítógép szerviz volt, amely korai iskolaelhagyó fiatalokat képzett ki és alkalmazott, és amely a szolgáltatásait alacsony áron kínálta szegények lakta leszakadó városrészekben. Noha az alapkoncepció jónak tűnt és az eredmények is kecsegtetőek voltak, hamar nyilvánvalóvá vált hogy a jó gyakorlat egyszerű “lemásolása” nem fog működni - azt adaptálni kell a helyi körülményekhez. Ezt felismerve az önkormányzat a kanadai példát csak kiindulási alapként használta, és pályázatot hirdetett egy olyan helyi szolgáltató kiválasztására, amely digitális megoldások segítségével vezeti vissza az iskolába - vagy át a munkaerőpiacra - a korai iskolaelhagyókat. A legjobb pályázatot egy helyi civil szervezet nyújtotta be, és kiválasztása után meg is kötötték vele a szerződést.

Találd meg az utad!

A kiválasztott civil szervezet létrehozott egy digitális alkotóműhelyt, melyet felszereltek a legkorszerűbb digitális és gyártó eszközökkel (3D nyomtató, lézervágó, nagy teljesítményű számítógépek, multimédia és robotikai eszközök). Ez az alkotóműhely - “Fabrique Numerique” - az a hely, ahol egy hagyományosnak egyáltalán nem nevezhető képzési programban vehetnek részt a jelentkező fiatalok.

2015-ös létrejötte óta 4 alkalommal került lebonyolításra az alkotóműhelyben egy-egy öt hónapos képzési program - mindegyik 12-15 fiatal részvételével. A résztvevők “toborzására” célzott kommunikációs kampányt bonyolítottak le, melynek során egyformán támaszkodtak a fiatalokkal foglalkozó helyi szervezetekre és a közösségi média csatornák által kínált lehetőségekre.

“A kiválasztási szempontok igazán egyszerűek”, magyarázza Farah, a fiatal program menedzser. “Olyan fiatalokat keresünk akik 16 és 25 év közöttiek, a városban rendelkeznek állandó lakóhellyel és jelenleg nem járnak semmilyen oktatási intézménybe. A legfontosabb, hogy mennyire motiváltak - tesztek, interjúk és workshopok segítségével vizsgáljuk ezt. Noha nem előfeltétel, a legjobb tapasztalataink olyan fiatalokkal vannak, akik korábban már részt vettek valamilyen mentor- vagy támogatási programban. A csoportok meglehetősen színes összetételűek,” folytatja, “bár a résztvevők nagy része 18 és 22 év közötti fiú, akik azért hagyták abba az iskolát, mert nem érezték jól magukat az iskolai közegben, nem volt sikerélményük az elméleti tudásra koncentráló hagyományos oktatási rendszerben. Sokan származnak közülük szegény családokból, ahol a szülők is többnyire alacsony képzettségűek, gyakran munkanélküliek, folyamatos pénzügyi gondokkal. A csoportok etnikai szempontból is vegyesek, eddig még egyetlen csoportra sem volt jellemző valamely etnikai csoport túlsúlya. De egy dolog mindenképpen közös bennük: tanácstalanok, hogy merre menjenek tovább - nekünk pedig az a dolgunk, hogy segítsük őket megtalálni útjukat.

Közös alkotás és felelősség

Talán már ennyiből is látszik, hogy a “Fabrique Numerique” nem egy tipikus iskola. A diákok nem öncélúan tanulnak - konkrét gyakorlati projekteket valósítanak meg; az új ismeretek megszerzése és készségek elsajátítása csak “pozitív mellékhatás”.
Amikor egy új csoport indul, először is egy “megrendelést” kapnak az önkormányzattól, vagy valamelyik helyi közintézménytől. A megrendelés tárgya lehet egy reklámfilm elkészítése, poszterek, plakátok grafikai tervezése és kivitelezése egy helyi rendezvényhez kapcsolódóan, vagy éppen honlap készítése egy közintézmény számára. A projekt meghatározását követően kiválasztásra kerül az a két tréner, aki a csoporttal dolgozni fog a képzés ideje alatt. A csoport döntése alapján a csoport egyik tagja lesz a projekt vezető, és a projekt team - a csoport - a trénerek segítségével elkészíti a részletes projekt tervet. A terv nem csak a konkrét végrehajtandó feladatokat definiálja, de azt is, hogy milyen tudásra és készségekre van szükség azokhoz a team-en belül. Aztán a konkrét képzési szükségletek alapján szükség esetén további trénerek kerülnek bevonásra.
A csoport - a “projekt team” - önállóan hajtja végre a folyamat valamennyi lépését, a projekt tartalmának megbízóval közösen történő meghatározásától kezdődően a javaslatok prezentálásán keresztül a projekt termékek tényleges leszállításáig. Nem csak a szakmai feladatokat végzik el - tárgyalnak az ügyféllel, szervezik a munkájukat, és megoldják a végrehajtás során elkerülhetetlenül felmerülő problémákat. És a munka során észrevétlenül szereznek új, értékes gyakorlati ismereteket, mint például videó vágás, honlap fejlesztés, 3D nyomtatás - arról nem is beszélve, hogy megtanulnak csoportban dolgozni, ügyfelekkel tárgyalni, prezentálni és projektet menedzselni. És ami a legfontosabb: önértékelésük is megerősödik.
“A legtöbb fiatal elveszett, önbizalomhiányos, amikor elkezdünk velük dolgozni”, mondja Emmanuel, aki felelős volt a kanadai gyakorlat adaptálásáért és továbbfejlesztéséért. “Többnyire társas kapcsolataik sincsenek, elszigeteltek - csak lődörögnek az utcán, vagy éppen otthon ülve és unatkozva töltik a napjaikat. Aztán ha öt hónap múlva találkozol velük - mintha kicserélték volna őket: magabiztos, elégedett fiatalok, akiknek határozott terveik vannak. A csoporton belül erős kapcsolatok alakulnak ki, barátságok szövődnek. Gondolj bele: 5 rövid hónap alatt 180 fokos fordulatot vesz az életük!”

Projektek, amelyek eddig megvalósultak

- A “Fabrique Numerique” digitális alkotóműhelyt bemutató rövid film elkészítése;
- Weboldal készítése a térség oktatási tudásközpontja számára;
- A “Nemzeti Ipari Hét” kiállítás plakátjának megtervezése és nyomtatása;
- A polgármester újévi videó üdvözletének elkészítése;
- “Programozz videójátékot” tanfolyam szervezése és lebonyolítása a városban élő gyerekek számára;
- Díszlet készítése a helyi színház egyik színdarabjához;
- A város geolokációs feltérképezése;

Mit mondanak a résztvevők?

Annie, 20 éves

“Mielőtt részt vettem a programban, teljesen elveszett voltam. Abbahagytam a kozmetikus képzést, mert egyszerűen untam azt a sok felesleges dolgot, amit tanítottak nekünk. Aztán jelentkeztem a “Fabrique Numerique” tanfolyamra. A program során kifejlesztettem egy módszert, melynek segítségével különböző mintákat lehet műkörömre lézergravírozni. A tanfolyam elvégzése után egy fodrászati gyakorlati képzésen vettem részt. Most pedig készülök arra, hogy részt vegyek a “Franciaország legjobb gyakornoka” országos versenyen.
Miben segített a program? Sokkal magabiztosabb vagyok, nem vagyok már szégyenlős egyáltalán, és tudok csapatban dolgozni. Amit legjobban szerettem a képzésben az  a fantasztikus hangulat volt - teljesen más, mint amit korábban az iskolában tapasztaltam.”

Quentin, 25 éves

“Mielőtt elkezdtem ezt a képzést, alapszinten ismertem a különböző social media csatornákat, de ez minden. A “Fabrique Numerique” program segített abban, hogy fejlesszem a kommunikációs készségeimet, megtanultam, mi az a “storytelling”, és hogyan alkalmazzuk. A program során minden nap tanulunk valami újat - minden nap más! Segít abban, hogy magabiztosabb legyek, és úgy érzem, tényleg létrehozunk valamit.”

Frederic, 24 éves

Korábban részt vettem szakképzésben, de nem végeztem el a kurzust. Haszontalannak éreztem magam, és nem akartam visszamenni iskolába. A “Fabrique Numerique” program trénerei megtanítottak bennünket csapatban dolgozni; megtanultuk, hogyan segítsük egymást, hogyan működjünk együtt hatékonyan. A projektben, amit végrehajtottunk, mindenkinek megvolt a saját feladata, és mindenki kellett ahhoz, hogy jó minőségben és határidőre elkészüljön minden, amit az ügyfél felé vállaltunk. És bár keményen dolgoztunk, mindig jutott idő arra is, hogy jól érezzük magunkat.
A programnak köszönhetően újra vannak céljaim; befejeztem az iskolát, végzettséget szereztem, dolgozom - hálózati adminisztrátor vagyok egy cégnél - miközben részt veszek egy képzésben is.”

Ígéretes eredmények

Noha a “Fabrique Numerique” egy digitális alkotóműhely, nem a digitalizáció a cél; az csak egy eszköz ahhoz, hogy elveszett fiataloknak segítsen megtalálni az útjukat. És ezt igen sikeresen teszi, ahogyan az eredmények mutatják.
Az alkotóműhely csapata nem engedi el a kezét a végzősöknek: továbbra is együtt dolgoznak, mentorálják őket, segítséget nyújtanak abban, hogy folytassák a tanulást, vagy munkát találjanak. És a legtöbbjük esetében eredménnyel jár ez a munka: a 2015-ös indulás óta 4 csoport végezte el a programot, és a remobilizációs ráta meghaladja a 90 százalékot, ami példa nélküli. A “végzősök” 70 százaléka “visszaül” az iskolapadba (55% valamilyen digitális képzésbe kapcsolódik be, 45% más típusú képzésbe), míg 20 százalékuk a program elvégzését követő 6 hónapon belül munkába állt.
Az eredmények alapján az önkormányzat folytatni akarja a programot - és örömmel osztják meg tapasztalataikat más érdeklődő városokkal.

Melyek a legfontosabb tanulságok?

- Kell egy elkötelezett döntéshozó!

A döntéshozói elköteleződés - jelen esetben a polgármester elszántsága - tette lehetővé, hogy a program elinduljon. Sajnos gyakran fontos városi problémák megoldását célzó jó ötletek nem válhatnak valóra, mert nem sikerül meggyőzni a döntéshozókat. A színes, látványos projekt javaslatok önmagukban még nem elegendőek ahhoz, hogy megnyerjék a döntéshozók támogatását; világosan el kell magyaráznia a kihívást, a javasolt megoldást, és annak pozitív hatásait; élőben látni a megoldás működését, beszélni olyanokkal, akik részt vesznek benne többet ér, mint bármilyen profi prezentáció. Gonesse esetében a polgármester súlyos problémaként érzékelte a korai iskolaelhagyók nagy számát, és megoldást akart találni; éppen ezért még Kanadába is hajlandó volt elutazni, hogy gyakorlatban lássa a javasolt programot működni.

- A másolás nem működik!

Noha hiszek abban, hogy az önkormányzatoknak fölösleges újra és újra feltalálniuk a spanyolviaszt és hogy más városoktól tanulni nem szégyen, máshol jól működő megoldások szolgai lemásolása a legtöbb esetben nem működik. A városok nagyon különbözőek még Európán belül is - éppen ezért fontos, hogy megértsük a megoldás mögött meghúzódó koncepció és megközelítés lényegét - aztán adaptáljuk azt a helyi körülményekhez. Éppen ez az, amit Gonesse önkormányzata tett: a kanadai példa átvétele helyett tapasztalt helyi szereplőket vont be a koncepció helyi körülményekhez történő sikeres adaptálása érdekében.

- Valós szükségletekre reagáló konkrét projektek, hús-vér ügyfeleknek!

A korai iskolaelhagyók különböző okok miatt nem fejezik be tanulmányaikat - de a legtöbbjük esetében igaz, hogy nem szeretik azt, amit tanítanak nekik - vagy ahogyan tanítják ezeket a tantárgyakat. Éppen ezért bármilyen kezdeményezésnek, amely szeretné ezeket a fiatalokat visszaültetni az iskolapadba, képesnek kell lennie arra, hogy megmutassa: a tanulás lehet örömteli, miközben sikerélményekkel is gazdagítja őket. Éppen ez az, ami miatt ez a program más: a résztvevők együtt dolgoznak azért, hogy valódi ügyfelek valódi igényeire nyújtsanak megoldást, és amit megtanulnak, annak segítségével azonnal értéket teremtenek. Ez nem csak arról győzi meg őket, hogy a tanulás tényleg hasznos, de magabiztosabbá is teszi őket, miközben a helyi közösség értékes tagjainak is érezhetik magukat.

- A digitalizáció csak eszköz!

A “Fabrique Numérique” egy digitális alkotóműhely - a résztvevők különböző digitális eszközök és alkalmazások használatát sajátítják el, amelyek segítségével értéket teremtenek. Mindazonáltal a cél NEM a résztvevők digitális készségeinek a fejlesztése - sokkal inkább a meggyőzésük arról, hogy érdemes folytatni a tanulást. Persze pozitív mellékhatásként jelentősen fejlődnek a digitális készségeik is, amely jelentős mértékben javítja a munkaerőpiaci kilátásaikat és hozzájárul a helyi digitális gazdaság fejlődéséhez.

- Sokszínű együttműködés!

Az, hogy a program egy gyakorlatban is bizonyított, működő koncepcióra épül, működik és eredményes, nem jelenti azt, hogy nem lehet javítani. Gonesse esetében ez egy önkormányzati program, amely időről-időre bürokratikus szabályok béklyójában vergődik, nem elég rugalmas és agilis - ami viszont elengedhetetlen lenne a program hosszútávú fenntarthatósága szempontjából. Éppen ezért a program működtetői úgy gondolják, hogy még hatékonyabban működhetne akkor, ha nem önkormányzati irányítással működve, hanem különböző helyi szereplők összefogásával és közös irányításával.

A blogbejegyzés a TechPlace projekt keretében készült esettanulmány fordítása. Az eredeti, angol nyelvű cikk linkje: https://spark.adobe.com/page/1dWwPEX25XUXB/