A szabadság belülről fakad: szinte bármilyen körülmények között kialakíthatjuk magunknak, magunk körül azt az életteret - vagyis a saját kis szigetünket - amelyben örömmel és szabadon élhetjük az életünket. De hogyan? És mi köze ennek a városfejlesztéshez?

Mi is az a „Szabadság Kis Szigete”?

Most nem egy egzotikus tengeri kirándulásra invitálok, hanem egy belső utazást javaslok. De hogyan fedezhetjük fel a szigeteket? Először is, magától nem létezik „a sziget”, azt kizárólag élni akaró emberek tudják létrehozni. Igazi emberek, és nem terminátorok, vagy droidok, akik unottan élik az életüket, kényszerből dolgoznak, mindent másoktól várnak és soha semmivel nem elégedettek.

Az életet a maga teljességében megélni akaró emberek viszont ettől többet remélnek és tesznek. Mindig vannak kisebb-nagyobb feladataik (projektjeik) és céljaik. Értelmet keresnek és találnak a cselekedeteiknek. Általában nem öncélúan, hanem valami közjó (családi, baráti, társadalmi) érdekében végzik a dolgukat. De a legfontosabb, hogy kedélyesen, a legnagyobb természetességgel teszik mindezt. Őszinte a tekintetük, többnyire vidámak és felemelt fejjel járnak. Elégedetten és független emberként élik az életüket. Szinte csak úgy áramlik az életük és látni rajtuk, hogy kiegyensúlyozottak.

Nem én találtam ki ennek a viselkedésformának a leírását. Tőlem ezt sokkal szakszerűbben fogalmazza meg Csíkszentmihályi Mihály, Amerikában élő pszichológus az „Áramlás” (Flow) című könyvében. Ő a boldogság pszichológiai leírását kutatta egész életében. Szerinte a boldogság nem más, mint az un. „Flow állapot” megélése. Ezt akkor érhetjük el, amikor külső kényszer nélkül, örömmel végzünk valamilyen alkotó folyamatot, lehetőleg társas, vagy közösségi kapcsolatban. Ez egyben a belső szabadság állapota is.

Az én megközelítésemben az ilyen típusú emberek azok, akik képesek arra, hogy létrehozzák a „Szabadság Kis Szigeteit, vagy Köreit”. Meggyőződésem, hogy a legtöbb ember - lehet, hogy csak tudat alatt - vágyik ennek az állapotnak az elérésére, de nem tudja hogyan induljon el, nem talál társakat, fél a biztonságos -vagy csak annak vélt - szürke átlagból kitűnni.

Szerencsére a „Szabadság Kis Szigetei” ma is léteznek, itt vannak körülöttünk, szerves részét képezik az életünknek. Sokszor nem vesszük észre, nem ismerünk rájuk, de attól még léteznek. Sőt, gyakran a benne élők sem tudják, hogy ők un. „szigetlakók”. Miért? Mert csak végzik a mindennapi dolgukat. Mert számukra ez így természetes.

A „Szabadság Kis Szigeteinek lakói” azok az „átlagos” emberek, akik mindenféle elvárás, külső kényszer és érdek nélkül egyszer csak belekezdenek valami olyan közösségi dolog szervezésébe, ami másoknak segíthet és örömet nyújthat, ami másokat is érdekelhet. Egyszerűen csak szeretnének valamit tenni egy helyi (vagy egy általánosabb) közös ügy érdekében. Erre vagy megnyernek társakat maguknak, vagy belekezdenek egyedül, aztán idővel mások is csatlakoznak hozzájuk.

Van még egy fontos ismérvük az ilyen embereknek: rendelkeznek egy belső szabadsággal és ezért nincs bennük félelem. Ezt a fajta gondolkodásmódot és viselkedési formát Bibó István (1911-1979) fogalmazta meg „A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata” című – ma már sokak által idézett és sokszor félremagyarázott – írásában.

Na de miről lehet megismerni az igazi „szigetlakót”? Nos, ez csak annak nehéz kérdés, akinek fogalma sincs arról, hogy mi az a belső szabadság és mit jelent a közösségben, közösségért végzett tevékenység. Az ilyen embernek értelmetlen, zavaros és kicsit gyanús ez az egész dolog, így sohasem fogja megismerni ezt az életérzést. Aki viszont valaha is megérezte már ennek a belső szabadságnak a hangulatát, az arra törekszik, hogy úja és újra átélje azt. Annak elég egy tekintet, néhány mondat, pár mozdulat és tudja, hogy egy másik „szigetlakóval” találkozott.

Mi köze van ennek a városfejlesztéshez?

Látszatra talán semmi, ám ha jobban belegondolunk, a városfejlesztés nem elsősorban útépítésről, csatornázásról vagy éppen iskolaépítésről szól - ezek csak eszközök. Az igazi városfejlesztés lényege éppen az, hogy a helyi emberek együtt cselekszenek valamilyen közös ügy érdekében, olyan dolgokat csinálnak, amiket egyedül, külön-külön nem tudnának. A városfejlesztés egyik központi kérdése tehát éppen az, hogy miként hozzunk létre olyan független kis közösségeket, amelyek élhetőbbé, szebbé teszik a környezetünket, ráadásul még jól és szabadnak is érezzük benne magunkat. Vagyis minél több ilyen kis sziget úszik egy város "tengerén" annál élhetőbb és szerethetőbb lesz a város - és annál elégedettebbek és boldogabbak lesznek a városlakók!

Hogyan építsünk „szigeteket”?

Nem kell nagy, világmegváltó, forradalmi dolgokra gondolni, amikor el akarunk indulni ezen az úton. A cél, hogy örömmel csináljuk és jó érzés legyen ehhez a csapathoz tartozni.

Néhány ötletet a „Szabadság Kis Szigeteinek” az építéséhez:

• Szervezzük meg a közeli park, játszótér, az utcánk – vagy bármilyen más közösségi helyek - rendbetételét és szépítését, gondozását és ápolását. Ültessünk fákat és virágokat. Váljon ez a mindennapjaink részévé. Érezzük meg, hogy ez a miénk. Legyünk büszkék arra, amit csinálunk és vonjuk be a gyerekeinket is.

Forrás: Filip Urban (unsplash.com)

• Indítsunk olyan akciókat, amelyek növelhetik a helyi összetartozásunkat, identitásunkat, lokálpatriotizmusunkat. Ilyen lehet pl., hogy felvesszük a kapcsolatot helyi termékek előállítóival és segítjük őket az önszerveződésben, felkutatunk várostörténeti (városrészi) emlékeket, legendákat és bemutatjuk azokat, ápoljuk a hagyományokat és mi is próbáljunk új hagyományokat kialakítani.
• Hozzunk létre szakmai és baráti köröket. Ilyen lehet pl. egy iskolai alma mater támogató csoport létrehozása, helyi vállalkozói összefogás kialakítása. A lényeg, hogy legyünk kezdeményezőek és tegyünk gesztusokat egymásnak!
• Szervezzünk szabadidős csoportokat: együttlétre, hobbi tevékenységekre, önfejlesztésre, aktív pihenésre, baráti-szakmai összejövetelekre.
• Legyünk aktív résztvevői, esetleg támogatói a helyi programoknak, az érdeklődésünknek megfelelően, mint például: színházi -, kulturális -, zenei -, kiállítási -, sport -, egyházi -, turisztikai programok.
• Lépjünk be olyan önszerveződő egyesületekbe, amelyek vonzóak nekünk és szívesen részt vennénk a tevékenységükben, például népművészet és népi hagyományok, túrázás és kirándulás, szakmai ismeretterjesztés és kertészkedés, sport és szórakozás, kultúra és önfejlesztés stb.
• Ha lehetőségünk van rá és kedvünk van hozzá, vállaljunk önkéntes munkát ott, ahol szükségét érezzük a segítségnek.
• Írjunk naplót, verset, mesét, blogot, e-book-ot és úti beszámolót, csináljunk podcastot és videót, tanuljunk festeni és hangszeren játszani, szervezzünk szakmai- és élménybeszámolót. Ezeket osszuk meg egymással - szeretteinkkel, ismerőseinkkel. Nem a dicsőségért és pénzért, hanem mert örömünket leljük benne és reméljük, hogy másoknak is örömöt jelenthet ez.
• Tűzzünk ki ambiciózus jövőbeni közösségi célokat és merjük azt nyíltan felvállalni. Ugye ismerős Martin Luther King mondása: Van egy álmom (I have a dream).  Tuti, hogy előbb-utóbb lesznek lelkes követőink. Ilyen távoli cél lehet például az ország legélhetőbb városának, legjobb iskolájának, leghíresebb éttermének, legprofibb vállalkozásának, legnépszerűbb közösségének stb. a megteremtése. Ezeket csak elkezdeni nehéz, mert ha már elindult, könnyen önbeteljesítő jóslatként tud megvalósulni.
• Teremtsünk kapcsolatot azokkal, akik hasonlóan gondolkodnak. Hozzuk létre ehhez a megfelelő közösségi formákat, például a közösségi média felületein, vagy jogi formákkal (egyesület, alapítvány stb.), esetleg független szakmai és baráti fórumok szervezésével. Fontos, hogy ne másokra várjunk, hanem kezdjük el magunk!

Végül néhány javaslat a bizonytalankodó, útkereső, kezdő "szigetépítőknek”:

1. Válassz ki egy olyan hasznos közösségi ügyet, ami felkeltette az érdeklődésedet, ami foglalkoztat!

Forrás: pixabay.com

1. Csak akkor csináld, ha örömödet leled benne!
2. Légy független! Ne engedd, hogy bárki felhasználjon a saját, önző politikai, üzleti, hatalmi stb. céljaira!
3. Keress hasonló gondolkodású társakat és segítsd, hogy valódi közösséggé váljatok!
4. Ne siettesd a dolgokat, ne légy türelmetlen! Légy kitartó és következetes! A jó ügyeknek idő kell ahhoz, hogy beérjenek.
5. Te már ekkor a „Szabadság Kis Szigetének” a lakója vagy. Légy erre büszke és járj emelt fővel! Ezt követően többen is szeretnének csatlakozni hozzád. Fogadd be őket, ha méltók rá!
6. Légy nyitott és észre fogod venni, hogy sok „kis sziget létezik, sok-sok szabadságszerető szigetlakóval”!

Biztosan számtalan más ötletet, példát, javaslatot lehetne még említeni. Itt a lehetőség, mindenkit arra bátorítok, hogy írja le kommentben, blogban, vagy mondja el személyesen a véleményét, ossza meg velem a gondolatait.

Végül útmutatóként egy idézet Bibó István “A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata” című írásának 9. pontjából: “A szabadságszerető ember … minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz s igyekszik azt győzelemre segíteni, tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik.”

Tudom, hogy lesz olyan, aki cinikusan fog fanyalogni: „már megint itt van egy álmodozó, idealista”. Hát ezt is bevállalom, mert én nem hozzájuk szólok. Sokkal inkább szeretném bátorítani az útkeresőket.

Fedezzétek fel a „Szabadság Kis Szigeteit”!