Az angol „nudge” szó nehezen magyarítható és nehezen magyarázható. Szó szerint valaki megbökését jelenti, a szakzsargonban azonban az egyéni döntéshozatal valamilyen irányba terelésére használják – úgy, hogy közben a választás szabadsága sem csorbul. Némi elméleti felvezetés után kreatív, mosolyfakasztó példákat mutatunk be, amelyek egy része könnyen átültethető a magyar városi valóságba is, de legalábbis inspirálóan hathatnak a megszokott városfejlesztési megoldások mellett.

De mi köze a városfejlesztésnek a kognitív torzításhoz?

Az egész folyamat abból indul ki, hogy az emberek viselkedése nem feltétlenül racionális. A korlátozott racionalitás elve alapján döntéseinket befolyásolja a pillanatnyi lelki állapotunk, az elérhető információk mennyisége és minősége, valamint az alternatívák számbavételére való hajlandóság és lehetőség.

Hajlamosak vagyunk döntéseinket érzelmi alapon meghozni – még azok a racionális személyiséggel rendelkezők is, akik a lehető legtöbb szempontot mérlegelve, hosszú pro-kontra lista írása után választanak. Ennek oka az úgynevezett kognitív torzításokban keresendő, amelyeknek csak néhány esetét villantjuk fel:

• Jelen torzítása: többre értékeljük az azonnali jutalmakat, mint a jövőbelieket;
• Veszteségkerülés: a veszteség miatt tapasztalt pszichológiai fájdalom nagyjából kétszer erősebb, mint a nyereségszerzésből fakadó öröm;
• Mintanagyságra való érzéketlenség: kis mintán szerzett tapasztalatainkat gyakran extrapoláljuk más eseményekre is;
• Ragaszkodás a status quo-hoz: kedveljük, ha a dolgok úgy maradnak, ahogy megszoktuk őket;
• Túlzott optimizmus: alapvetően azt hisszük, hogy döntéseink nyomán a dolgok sokkal jobban fognak alakulni, mint ahogy az a valószínűségek szerint reálisan várható;
• Csordaszellem vagy utánfutóhatás: azért csinálunk valamit, mert mások is ezt teszik.

Várostervezés vs. döntéstervezés

Anélkül, hogy tudatosan észlelnénk, nap mint nap hozunk döntéseket, miközben a városainkat használjuk. Lifttel menjünk vagy lépcsőn, kerékpárral induljunk el vagy autóval, a helyi piacon vásároljunk vagy a városszéli hipermarketben, eldobjuk-e a cigarettacsikket vagy keressünk egy szemetest…

Ezen döntések befolyásolására várostervezőként, városfejlesztőként sokkal több eszköz áll a rendelkezésünkre, mint azt gondolnánk. A varázsszó pedig a döntéstervezés: úgy kell alakítani a döntési szituációkat, hogy a várost használók a maguk és a helyi közösség számára is kedvező alternatívát válasszanak – ez a nudging. Fontos kiemelni, hogy a nudging nem büntet, nem jutalmaz és nem korlátozza az embereket a döntéshozatalban. Példaképpen a dohányzás tiltása buszmegállókban nem számít nudging-nak, de elrettentő képek elhelyezése dohánytermékeken igen, hiszen ez nem korlátozza a vásárlást, de a fogyasztók tudatalattijára hatva igyekszik eltántorítani őket a káros magatartásformától.

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, a nudging egyfajta pozitív manipulációnak tekinthető, amibe sokszor belecsempészik a gamification módszerét is. Ebbe beletartozik a gyors, érzelmi alapú döntések befolyásolása (pl. egészséges ételek elhelyezése szemmagasságban), illetve a tudatosabb választások irányítása (pl. az élelmiszerek tápanyagtartalmának feltüntetése).

Városi jógyakorlatok, azaz hogyan alkalmazzuk a nugding technikát

Mozgólépcső helyett zenélő lépcső

Az egyik legismertebb példa egy stockholmi metróállomás kijáratának átalakítása, aminek köszönhetően 66%-kal többen választják a lépcsőt, mint korábban.

Információs környezet megváltoztatása

Hosszas szemléletformálási kampányok helyett könnyen és gyorsan jóbelátásra lehet bírni az embereket egyszerű kommunikációs eszközökkel, piktogramokkal, rövid üzenetekkel.

Fákkal, zenélő utakkal és lebegő zebrával a gyorshajtás ellen

Az elmúlt évek várostervezési tapasztalatai azt mutatják, hogy a street design módszerével jelentős változások érhetők el a közterek funkciójában és használatában – jellemzően a gyalogosok, a kerékpárosok, illetve a közösségi és zöldfelületi funkciók javára. Kutatások[1] azonban azt is igazolták, hogy megfelelő utcafásításokkal anélkül csökkenthető a sebesség, hogy tényleges sebességkorlátozást kellene bevezetni: a tesztalanyok egy VR-alapú kísérletben átlagosan 4,87 km/órával mentek lassabban a fával szegélyezett útszakaszokon.

[1] J. Rosenblatt Naderi – B.-S. Kweon – P. Maghelal (2008): The Street Tree Effect and Driver Safety. Institute of Transportation Engineers

Japánban egy másik rendhagyó módszert vetnek be a gyorshajtással szemben: a zenélő utakat, amire egyébként már Magyarországon is van példa, úgy alakítják ki, hogy az adott útszakaszon optimálisnak tartott sebességgel haladva lehessen csak élvezni a zenét.

Izland egy kisvárosában, Ísafjörður-ban (ezért a névért már önmagában megérte megírni ezt a blogbejegyzést…) az optikai illúzióra építve növelik a gyalogosok biztonságát. A lebegő zebra felfestésével lassításra késztetik az autóvezetőket. Kifejezetten balesetmegelőzési szempontból azonban kontraproduktív, hogy maga a zebra turisztikai látványosság is lett, az úton fotózkodó turisták jelenthetnek némi fennforgást.

Kövesd a lábnyomokat!

Koppenhága rendszeresen a legélhetőbb városok élmezőnyében van, amiben vélhetően nagy szerepet játszanak a kollektív viselkedést helyes irányba terelő nudging-megoldások is. Példaként lehet felhozni a köztéri szemetelést megelőző komplex programjuk, amelynek keretében rájöttek, hogy nem feltétlenül elég megfelelő, forgalmas helyen szemeteseket elhelyezni, sokkal nagyobb eredmény érhető el azzal az egyszerű megoldással, hogy zöld lábnyomokat festettek a járdára. Hasonlóan játékos és költséghatékony eszközt alkalmaztak Luzern-ben is.

Szavazz csikkel!

Az alapértelmezett opciók (defaultok) megváltoztatása az egyik leggyakrabban alkalmazott nudging módszer, amely arra épít, hogy az emberek nem feltétlenül változtatnak a számukra felajánlott választási lehetőségen. Nem mindegy például, hogy egy online vásárlásnál alapból be van jelölve a hírlevélre való feliratkozás négyzete, vagy a felhasználónak kell jelezni, hogy kér hírlevelet, hasonló a szituáció a szervdonáció esetében, de ebbe a kategóriába tartozik a már említett egészséges ételek előtérbe helyezése is.

Városi térben jó példát jelentenek a cigarettázóknak kialakított szavazóládák, amelyek a gamification eszközét alkalmazzák. Testreszabott kérdésekkel lehet mosolyt csalni a járókelők arcára – és egyúttal megelőzni a cigarettacsikkek eldobását, hiszen az az „alapértelmezett opció”, hogy biztosan valamelyik rekeszbe kerül a szemét, nem a járdára. Érdemes forgalmas helyen kihelyezni őket, a kérdések jellemzően inkább játékosak, de akár komolyabb, kifejezetten városfejlesztési témákat is érinthetnek egyfajta közösségi szavazásként.

Az én személyes reakcióm az utolsó kérdéshez: sosincs túl későn elkezdeni új eszközöket alkalmazni a városfejlesztésben és sosincs túl korán karácsonyi zenét hallgatni, így zárásként jöjjön a Mikulás a városba.