Forrás: www.pixabay.com
Miért pont a városok? Az ENSZ adatai alapján Földünk városai a bolygó felszínének mindössze 3 százalékát teszik ki /miközben a megtermelt energia 60-80 százalékát felemésztik/, mégis átlagosan évente a teljes szén-dioxid kibocsátás 75 százalékáért felelősek. Legalábbis amikor nem pusztítanak oly mértékű erdőtüzek, mint az idén Kanadában, Görögországban vagy éppen az Ibériai-félszigeten, melyeknek a kialakulásában szintén van szerepü(n)k. Ilyenkor kicsit módosul ez az arány…
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2020-as jelentése alapján 1980 óta az erdőtüzek Európában több mint 190 000 km2-nyi területet perzseltek fel, ami nagyobb, mint Magyarország területének kétszerese (egy-egy ilyen nagymértékű erdőtűz során a légkörbe kikerült szén-dioxid mértéke sokszor nagyobb, mint hazánk teljes kibocsátása). Az Ügynökség számításai alapján az éghajlattal összefüggő események az elmúlt 40 évben több mint 487 milliárd EUR pénzügyi veszteséget okoztak az EU-ban! (Ez jóval magasabb összeg, mint amit az EU valamennyi szakpolitikájára és programjára fordított). 1980 és 2020 között több mint 138 ezren vesztették életüket az EU-ban közvetlenül a szélsőséges időjárás és az éghajlattal összefüggő események következtében. A számok több mint riasztóak!
Az európai klímarendelet értelmében az uniós országoknak 2030-ig legalább 55%-kal kell csökkenteniük az üvegházhatásúgáz-kibocsátást. A céljuk az, hogy az EU 2050-re klímasemlegessé váljon.
2022-ben elindításra került az európai Green Deal részeként, a Horizon Europe keretében megvalósítandó „100 klímasemleges város misszió” nevű Európai Uniós program. Az Európai Bizottság döntése alapján 100 Európai Uniós tagállamban megtalálható város mellett 12 nem EU tag, de európai ország városa is tagja lett a missziónak. A misszió keretében a városok célul tűzték ki, hogy 2030-ra nettó zéró karbonkibocsátásúvá válik a működésük, azaz nem keletkezik több károsanyag, mint amennyit a városi zöldfelületek el tudnak nyelni. Ennek érdekében egy hosszú tervezési folyamat végén városi klímaszerződés (Climate City Contract) megkötésére kerül sor az Európai Bizottsággal.
Ez még így leírva sem tűnik egyszerűnek, ha pedig bele is kezdünk a folyamatok csak egy részének a megvalósításába, nos… Az elmúlt évtizedben már sok fejlesztés szolgálta ezt a célt, de legalább ugyanannyi nem ebbe az irányba hatott, talán mert nem tudatosan felépítve haladtunk. Sokszor érvényesül(t) az „erre van forrás, akkor ezt csináljuk” városfejlesztési elv. A misszióban résztvevő 3 magyarországi városnak (Budapest, Miskolc, Pécs) nehéz felvenni ezen a téren a versenyt a nyugati vagy skandináv városokkal, nem is elvárható, viszont tanulni kifejezetten sokat lehet a folyamat során.
De mihez képest nettó zéró?
Mindennek az alapja a kiinduló állapot pontos rögzítése. Egy részletes városi ÜHG (üvegházhatású gázok) leltár egyrészt a további tervezés alapja (sokkal inkább használni kéne a stratégia tervezés során, legyen szó fenntartható városfejlesztési stratégia vagy éppen SUMP (Fenntartható Városi Mobilitási Tervek) készítéséről) másrészt konkrét városfejlesztési és városüzemeltetési kérdések során döntéstámogató eszköz. Segít az előzetes és sokszor hibás sztereotípiák felszámolásában, de inkább érdemes úgy megközelíteni, hogy segít a helyes következtetések és prognózisok felállításában.
Forrás: www.pixabay.com
A Magyarországon használt módszertan (ami alapján eddig a városi ÜHG leltárok készítésénél nagyrészt dolgoztak) nem megfelelően kezeli valamennyi szektor fogyasztási és kibocsátási adatait. A statikus módszertan nem alkalmas trendek modellezésére és ezáltal hatékony akciótervek készítésére. A jellemzően 2017-2020 között klímastratégia vagy SECAP (Fenntartható Energia- és Klíma Akcióterv) részeként elkészített települési üvegházhatású gáz kibocsátási leltár által vizsgált szektorok (energiafogyasztás, közlekedés, mezőgazdaság, nagyipari kibocsátok, hulladékgazdálkodás, szennyvízelvezetés és -kezelés és a szén-dioxid nyelőkapacitás) további részletezése szükséges, valamint a nemzetközi szinten meghatározott módszerek és jó gyakorlatok adaptálása is elengedhetetlen a módszertan továbbfejlesztésében. Egy dinamikusan felépített modell sokat segít a városfejlesztési és városüzemeltetési irányok meghatározásában.
A városi közösségi közlekedés ma Magyarországon átlagosan 1,5-2%-át teszi ki egy városban keletkező teljes kibocsátási értéknek, míg az egyéni közlekedésből származó kibocsátás 20-30% közötti, így tehát fontos az eszközpark modernizációja, de még fontosabb olyan szolgáltatást biztosítani, ami az egyéni közlekedés felől a közösségi közlekedés felé tereli az utazókat. Jelenleg éppen ezzel ellentétes folyamatokat tapasztalunk, a közösségi közlekedés mindenhol erősen forráshiányos, ha a szolgáltatás fejlesztése elmarad, a klíma célok sem teljesülhetnek. Számos más példa is hozható, akár a legnagyobb kibocsátási szegmensben, az épületszektorban jelentkező megtakarítási potenciált vesszük (ahol az energetikai felújítások mellett a földgáz használat erőteljes kiváltása is elengedhetetlen, amire jelentős forrásokat kéne biztosítani) akár más területet, ezen változások megindulásához/felgyorsulásához jelentős szemléletváltásra van szükség a döntéshozók és persze az egyének szintjén is.
Fontos hangsúlyozni, hogy a folyamat eredményeképpen jelentkező környezeti hasznok mellett, megjelennek a társadalmi és pénzügyi hasznok is. Ahogy a negatív folyamatok is évtizedek, évszázadok alatt éreztetik hatásukat, úgy a pozitív fordulat hatásai sem fognak egyik a napról a másikra megjelenni.
Tartsuk észben, hogy diófát is elsősorban az unokáinknak ültetünk…
Forrás: Európai Környezetvédelmi Ügynökség – 2020 évi jelentés Európa környezete - Helyzetkép és kilátások 2020-ban.
