Az önkéntesség olyan munka, amelyért nem kapunk anyagi ellenszolgáltatást – ennek ellenére egyre többen vállalnak ilyen feladatokat szabadidejükben. Ha nincs fizetség, akkor mégis miért önkénteskedünk? Mi motivál valakit arra, hogy heti több órát erre áldozzon? Mit adhat nekünk az önkéntesség? Erre próbálunk választ találni három jó gyakorlaton keresztül.
Mi az az önkéntesség?
Maga kifejezés latinul „voluntarius”, ami annyit tesz „hajlandó” valamire. Hivatalosan, a 2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről megfogalmazásában „…a társadalom tagjainak szolidaritásán alapuló, az állampolgárok öntevékenységét kifejező, a személyeknek és közösségeiknek más vagy mások javára ellenszolgáltatás nélkül végzett önkéntes tevékenységét.” A fentieken túl számtalan definíciót találhatunk a szakirodalomban, ám egyben mindenki egyetért: az önkéntes szabad akaratból, fizetség nélkül mások javára tevékenykedik.
Abban is mindenki egyetért, aki már végzett bármilyen önkéntes munkát, hogy – bár fizetség nincs – de nagyon jó érzés segíteni, és rengeteg más - az életben vagy akár a szakmában is hasznosítható - tudást és tapasztalatot ad.
Az önkéntesség, mint társadalmi felelősségvállalás
Ami a legelőször eszünkbe jut, és leggyakoribb jelenség, hogy az önkéntes általában valamilyen hátrányosabb helyzetű, vagy bajba jutott embernek vagy csoportnak nyújt segítséget. Leginkább olyan dolgokban, amire a szociális hálónak nincs megfelelő eszköze. Ez lehet rövid ideig tartó – kampányszerű segítségnyújtás, például árvíz idején a homokzsákok pakolása. De lehet rendszeres, különböző nonprofit szervezeteknél végzett havi, de akár heti önkéntes munkát vállalni, például időseknél, kórházakban, gyermekotthonokban, állatmenhelyeken stb.
Egy biztos. Aki ilyen módon segít, joggal érezheti magát utána elégedettnek. Felemelő a tudat, hogy megbecsült és fontos dologgal járulhattunk hozzá a társadalom segítéséhez és építéséhez. Mindemellett a valahova tartozás érzését is erősíti bennünk, sokkal inkább magunkénak érezzük a célt, azt az ügyet, aminek a megsegítésére sietünk. Mindenkinek, de leginkább a fiatalabb generáció számára fontos a társadalmi érzékenység és felelősségvállalás érzésének erősítése, hiszen a felgyorsult digitális világban egyre inkább háttérbe szorulnak az emberi értékek. Az önkéntesség által könnyebben részévé válnak egy fenntarthatóbb társadalomnak.
Jó gyakorlat: BAGázs Közhasznú Egyesület
A BAGázs Közhasznú Egyesület 2011 óta egy olyan befogadó és elfogadó társadalomért dolgozik, amelyben a romáknak is esélye van céljaik elérésére.
Az egyesület nem oszt adományt, hanem lehetőséget biztosít a változásra. Eszközt nyújt ahhoz, hogy a roma társadalmi csoportok felismerjék és megfogalmazzák az igényeiket, valamint érzékenyíti a többségi társadalomhoz tartozókat, hogy azok befogadóbbá váljanak. Kiemelt célja a szervezetnek a helyi közösség tudatos fejlesztése és megerősítése.
Önkéntesnek lenni egy cigánytelepen izgalmas és felemelő, de egyben próbatétel és kihívás. Nehéz sorsokkal találkozhatsz, de láthatod azt is, hogy akarattal ki lehet törni a mélyszegénységből és részese lehetsz annak, amikor valaki újra írja a történetét.
Az önkéntesség, mint a közösségi élmény
A „valahova tartozás” ürügyén nem csak egy társadalmi ügy kerül utunkba, hanem nagyon sok hozzánk hasonló gondolkodásmódú ember. Együtt tenni a jóért nagyon erős közösségépítő hatással bír, fejlődnek társas készségeink, kapcsolatokat építhetünk ki, sőt, akár barátokra is lelhetünk. Az ilyen kapcsolatok a szervezetben végzett munkán túl is nagyszerűen hasznosíthatók. Az önkéntes nemcsak, hogy könnyebben nyílik meg és épít kapcsolatokat új munka környezetben, de önkéntességnek hála akár olyan hasznos kapcsolati hálóra tehet szert, amit akár tovább gondolhat a „valóéletben”.
Jó gyakorlat: Bátor Tábor Alapítvány
A Bátor Tábor Alapítvány ingyenes táborozási lehetőséget nyújt Közép-Európa súlyos beteg gyermekei számára. A Bátor Táborban a táborozók állandó szakorvosi felügyelet mellett vehetnek részt olyan programokon, amiknek a kipróbálására egészségi állapotuk miatt máshol nemigen volna lehetőségük. A vidám, felszabadító élmények hatására erősödik a gyermekek önbizalma és a gyógyulásba vetett hite, bátrabban néznek szembe a hétköznapok nehézségeivel, és a betegséggel.
Az alapítvány az egyik legnagyobb önkéntes közösséget foglalkoztatja Magyarországon, a táborok lebonyolításában évente több, mint 400 önkéntes (tábori nevükön: cimbora) segít – ami nem véletlen. Egy ekkora csapat közös munkáját nagyon nehéz koordinálni, ám a turnusokat megelőző felkészítő, csapatépítő programok által nem csak kiváló „gépezetként” működik maga a tábor, de remek közösség alakul ki, amelynek tagjai a tábori életen túl is szerveznek programokat.
Ilyen például: az Élménykülönítmény, ami az Alapítvány jótékonysági sportközössége. A csapat tagjai maratoni és félmaratoni futásokon, úszó- és kerékpárversenyeken indulnak. Közös segítségnyújtásra hívják a barátainkat, hozzátartozóinkat, munkatársainkat: jelképes örökbefogadásra kínálják nekik a versenyeken és a felkészülések során megtett kilométereinket – akár egy kávé vagy egy mozijegy áráért cserébe.
https://elmenykulonitmeny.hu/hogyan-mukodik/
Az önkéntesség, mint tudásbázis
Különösen a felsőoktatási tanulmányaikat folytató fiataloknak fontos, hogy az egyetemi tudás megszerzésén túl, szakmai tapasztalat birtokában is legyenek, hiszen egy átlagos nappali tagozatos egyetemista a padokból kikerülve (a szokásos 6 hetes gyakorlatát leszámítva) nem találkozik szakmai környezettel, munkáltatóval és ilyen módon nehezebb is érvényesülni a munkaerőpiacon, hiába van meg maga a lexikális tudás. Egyre gyakoribb azonban, hogy a diákok önkéntesmunkákat vállalnak különböző cégeknél, szervezeteknél, ahol megtanulhatják, hogy milyen a főnök-beosztott viszony, hogyan kell tárgyalni, vagy egyáltalán milyen csapatban dolgozni nap mint nap.
Jó gyakorlat: AIESEC Közgazdász Hallgatók Egyesülete
Az AIESEC a világ legnagyobb diákszervezete: több mint 120 országban van jelen és több mint 86 000 taggal büszkélkedik. Működését nonprofit alapon végzi, tagjai és vezetői is diákok. Fő célja a fiatalok személyes, szakmai és vezetői képességeinek fejlesztése. Magyarországon jelenleg kilenc helyi bizottsága van, nyolc egyetemen. Az egyesületben a hallgatók nemcsak a multinacionális környezettel ismerkedhetnek meg, de az AIESEC szervez Nemzetközi Önkéntes és Szakmai Programot amelyek lehetőséget biztosítanak fiataloknak, hogy más kultúrákat megismerjenek vagy külföldi startupoknál szerezzenek jól hasznosítható tudást és nem utolsó sorban idegen nyelvi gyakorlatot.
Prológ
A cikk írása alatt már-már szokásosnak mondható önkéntes munkámat végeztem, a Bátor Tábor csapatát erősítve. Egészen más érzés a dolog objektív oldalait nézni egy ennyire inspiráló közösségben, hiszen nem csak a gyönyörű tábor helyszín, hanem a sok önkéntes közös munkája és az ügyhöz való hozzáállása is példaértékű. Társaim közül nem egy hangoztatta, hogy az önkéntesség egyfajta „függőséget” okoz. Ha ezt nem is, de azt mindenképpen állítom, hogy mindenkinek kell, hogy legyen egy jó cél, ami közel áll hozzá, ami mellett kiáll, és amiért tevékenyen tesz, túl a pénzbeli jótékonyságon. Mert „önkénteskedni menő”. :)
