↓Scroll down for English↓

Írta: Maija Nikkanen, az EX ANTE Kft. Climate-KIC pioneer-ja, a Helsinki Egyetem környezetpolitika szakos M.Sc. hallgatója

A 2018-as nyárra a hatalmas hőségről fogunk emlékezni, ami májustól augusztusig perzselte egész Európát. A legfrissebb számítások szerint ez csak egy előzetese volt annak, ami várható, hiszen az elkövetkezendő évtizedekben egyre gyakoribb szélsőséges időjárási jelenségekre van kilátás az előrejelzések szerint. Hogyan készülnek az európai városok a klímaváltozás hatásaira? Hogyan használhatók az infrastruktúra, a demográfiai adatok és az ökoszisztéma-alapú megoldások hogy csökkentsük a szélsőséges időjárás hatásait?

Már most szükséges az alkalmazkodás

A klímaváltozás hatásait máris megfigyelhetjük Európában. A legfrissebb előrejelzések szerint gyakrabban fordulnak majd elő kánikulák, aszályok és heves esőzések. Az aszályok kihívás elé állítják majd a jelenleg használt mezőgazdasági módszereket, megnövelik az erdőtüzek esélyét, illetve az ivóvíz készletek szűkössége tovább fog romlani. Ugyanakkor az áradások előfordulása és súlyossága is változni fog, a part menti területeket érinteni fogja a tengerszint emelkedése. (Guerreiro et al. 2018, IPCC 2014, Lung et al. 2013.)

Magától értetődő, hogy elengedhetetlen a klímaváltozás hatásainak, mint például a káros anyag kibocsátás, csökkentése ahhoz, hogy a globális felmelegedés következményeit el tudjuk kerülni. Ugyanakkor a változó körülményekhez való alkalmazkodás is időszerű már – ahogy azt IPCC (2014) is állítja, az alkalmazkodás és hatás-mérséklés egymást kiegészítő stratégiák.

Az alkalmazkodás fajtái: szürke, zöld, puha

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás alatt a jelenlegi és jövőbeni időjáráshoz való alkalmazkodást és az emberekre gyakorolt káros hatások elkerülését vagy enyhítését értjük (IPCC 2014). Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA – European Environmental Agency) háromféle alkalmazkodást nevez meg: szürke, zöld és puha. A „szürke” alkalmazkodási módszerek a technológián alapszanak: például új gátrendszerek kialakítása vagy sótalanítási technikák. A „zöld” alkalmazkodási módszerek biológiai folyamatok, mint például a lápos területek visszaállítása, hogy kiegyenlítsék a víz tetőzési szintjét, vagy a jobb tűrőképességű szőlők termesztése a borászatban. Végezetül a „puha” alkalmazkodási módszerek az információhoz, kormányzáshoz és kommunikációhoz köthetők: egy példa erre az EFFIS (Európai Erdőtűz-információs Rendszer), egy pán-európai erdőtűz-figyelő és jelző rendszer. (EEA 2013.)

Hozzá kell tenni, hogy a jelenlegi állapot fenntartása és a károk visszaszorítása hosszútávon nem lesz elég. A társadalmak nagyobb mértékű átalakulása is szükséges. Erre példa lehet az ivóvíz felhasználás gyors megváltoztatása vagy a legárvízveszélyesebb településekről való áttelepülés. Ezeket az alapvető változtatásokat többek között az erőforrások és az általános hosszú távú tervek hiánya gátolja. (Guerreiro et al. 2018, EEA 2013.)

Az alkalmazkodás esetei Európában

Átfogó árvízveszély kezelés: Delta Program, Hollandia

Kép: Unsplash/Luiz Centenaro

Az árvíz az a természeti veszély, ami a legnagyobb gazdasági károkat okozza Európában (WMO 2014). Az alacsonyan fekvő Hollandia egyike azon országoknak, amelyeket legnagyobb mértékben érint a tengerszint emelkedése és az egyre növekvő mennyiségű csapadék, főleg télen. A legérintettebb városok egyike Rotterdam, ami a Rajna-Maas deltatorkolatban található, többnyire tengerszint alatt. A kiterjedt gát és védőgát rendszer ellenére a várost folyamatosan áradások és vihardagályok veszélyeztetik. Hollandia gazdaságának nagy része zajlik az alacsonyan fekvő Rotterdamban, így a város kiterjedt és megbízható árvízvédelme szükséges. (Ng et al. 2016.)

Ezt a kihívást célozta a Delta Program, ami korszerűsíti az árvízveszély kezelésének szabályait miközben figyelembe veszi a klímaváltozás lehetséges következményeit. Célja, hogy felkészítsen mindkét szélsőségre: egyrészt az árvíz megelőzésének fejlesztését és az árvízzel szemben ellenálló struktúrák létrehozását, másrészt felkészülést az esetleges száraz időszakokra, amelyek során édesvíz ellátási problémák merülhetnek fel a mezőgazdaságban. (Ng et al. 2016.)

A Program az alkalmazkodási kezelés megközelítésre támaszkodik. Ez azt jelenti, hogy felismeri a klímaváltozás hosszú távú következményeinek kiszámíthatatlanságát, így a kormányzást mindig az új ismeretekhez igazítja. Továbbá hangsúlyozza a vízkezelés „puha” módszereit, mint például teret adni a folyónak az új infrastruktúra helyett, miközben a legújabb technológiai innovációkat is kihasználja. (Holland Delta Program 2017.)

Az árvízvédelem több szinten számításba kerül. A „védelem első fala” az árvízveszély csökkentését jelenti, a második pedig a létfontosságú infrastruktúra megőrzését. Végezetül léteznek kiürítési tervek a legrosszabb eshetőségre felkészülve. (Holland Delta Program 2017.) Ezáltal a Delta Program a katasztrófaveszély-csökkentés megközelítéshez is kapcsolódik.

Kép: Wikimedia Commons/Mlefter

Zöld esővíz megoldások: Kuninkaantammi lakókörzet Helsinkiben

Kép: City of Helsinki

A városok alkalmazkodási módszerei gyakran az infrastruktúra ellenállását célozzák a szélsőséges időjárási állapotok ellen. Mivel a csapadékmennyiség növekedése illetve a vízkörforgás változékonyságának kiszámíthatatlanabbá válása várható Észak-Európában, a városok új esővíz-kezelési megoldások után kutatnak (Lung et al. 2013).

Mint ahogy sok más város esetében, Helsinki esővíz kezelése is nagyban a földalatti csatornarendszerektől függ, amit általában biztonságos és kompakt megoldásnak tartanak a felesleges víztől való megszabadulásra a városi területeken (City of Helsinki 2014). Ettől függetlenül a rendszer kapacitása limitált – erős esőzés vagy helyi heves árhullámok károkat okozhatnak az épületekben és akadályozhatják a forgalmat. A városban hömpölygő víz ráadásul még szerves –és káros anyagokat is szállíthat a utcákról a tengerbe (Tuomenvirta et al. 2018, City of Helsinki 2014).

Egy másik megoldás az esővíz elvezetésére a funkcionális városi zöldterületek kialakítása: más szóval a természet előnyeinek kiaknázása. A Kuninkaantammi lakókörzet Helsinki új esővíz kezelési stratégiájának kísérleti nyula. A körzet kialakítása 2015-ben kezdődött és várhatóan 2025-ben fejeződik be. Ezen a területen az esővíz kezelése természetes módszerekkel fog történni, mint például zöld tetők, esőkertek, tavacskák és növényzeti területek kialakításával. (City of Helsinki 2014.)

A koncepció egyik fő célja a felesleges esővíz mennyiségének csökkentése. A zöld tetők csökkentik a tetőről lefolyó víz mennyiségét, az esőkertek felszívják, a többit pedig elvezetik egy közeli lápos terület tavába. Az esővíz felszívásán kívül a növényzet hozzájárul a városok biológiai sokszínűségének növeléséhez is, csökkenti a nyári hőmérsékletet és erősíti a természet-alapú kikapcsolódási lehetőségeket. (City of Helsinki 2014.)

Kép: Finn Tájtervezési Mérnökség

 Felkészülés a kánikulára Rómában

Kép: Usplash/Andrew Scherle

A kánikula a leghalálosabb időjárási jelenség Európában. A 2003-as súlyosan forró nyár például hozzávetőlegesen 35000-rel növelte a halálozások számát (WMO 2014). A hőség különösen veszélyes a kisgyermekekre, idősekre és szív –és légző rendszeri megbetegedésben szenvedőkre nézve (De'Donato 2015). A városokat különösen érinti a hőség, hiszen ezek mikroklímája enyhén melegebb, mint az őket körülvevő vidéké – ezt a jelenséget nevezik városi hőség szigetnek.

Az elmúlt évtizedek számos forró nyara után sok európai város döntött úgy, hogy a jövőbeni kánikula elkerülése végett tervet készít. Olaszország úttörőnek tekinthető ebben a kérdésben: már 2011-ben elindult egy innovatív hőség-egészségszemléltető és figyelmeztető rendszer Rómában és a Lazio régió többi területén. A kánikulákat már viszonylagos pontossággal meg tudják jósolni és figyelmeztetnek a szélsőséges körülményekre. A Dipartimento Protezione Civile hivatali közleményekben hívja fel a figyelmet a hőség okozta kockázatokra, illetve azok megelőzésére. (WHO 2009.)

2004 óta a római hőség-egészség terv kiegészül a társadalom azon csoportjainak azonosításával, akiket különösen veszélyeztet a kánikula. Ez az elemzés a közegészségügyi rendszer társadalmi-demográfiai és orvosi információira épül. A jelentést ezután orvosok vizsgálják, akik telefonon vagy személyesen követik nyomon az érintettek állapotát. (WHO 2009.) Az eredmények biztatóak: a hőséghez köthető halálozások száma csökkent a rendszer bevezetése óta (De'Donato et al. 2015).

Az alkalmazkodás határai

Kép: Usplash/Ken Treloar

A bizonytalanság mindig jelen van az alkalmazkodással kapcsolatos döntések meghozatalakor. A klímaváltozás helyi hatásai és a jövőbeni rizikófaktorok intenzitása nem egyértelmű, így tehát nem lehet teljes bizonyossággal eldönteni a legmegfelelőbb alkalmazkodási módszereket (Magnan 2014). Emiatt szükség van a rizikó-kezelés új megközelítéseire és új módszerekre az összetettség kezelésére (EEA 2013). Bár gyakran a technológia tűnik az alkalmazkodás kulcsának, a társadalom alkalmazkodó képességét nagyban meghatározza az intézményi és politikai döntéshozók magatartása és ismeretei (Adger et al. 2009).

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás ritkán egyenrangú folyamat. Gyakran valaki alkalmazkodási intézkedései egy másik sérülékenységét okozzák. Ezt nevezzük hiányos alkalmazkodásnak, amit (nagy részben) elkerülhetünk az alkalmazkodási eljárások pontos megtervezésével és kivitelezésével, illetve az átfogó és hosszú távú szemlélet megtartásával. (IPCC 2014.) Például az alkalmazkodási kezdeményezéseknek számolniuk kellene a gazdasági és társadalmi következményekkel is, hogy elkerülhető legyen a legsérülékenyebb rétegek terhelése. Továbbá összhangban kellene lenniük a klímaváltozást csökkentő erőfeszítésekkel: így például az alkalmazkodás nem járhat együtt az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának növekedésével. Ezen kívül az ambiciózus alkalmazkodási kezdeményezések, mint például a nagyméretű városfejlesztési projektek, módszer-függőséghez vezethetnek. Fontos tehát az olyan módszerek elkerülése, amelyeket nehéz megváltoztatni a jövőben, és az olyan módszerek támogatása, amelyek szükség esetén rugalmasságot biztosítanak. (Magnan 2014.)

Referenciák

Adger, W. N., Dessai, S., Goulden, M., Hulme, M., Lorenzoni, I., Nelson, D. R., ... & Wreford, A. (2009). Are there social limits to adaptation to climate change? Climatic change, 93(3-4), 335-354.

City of Helsinki (2014). Kuninkaantammi residential district is the Pilot of the Helsinki Storm Water Strategy. Read 10.10.2018. Available at http://www.stadinilmasto.fi/en/2014/05/02/kuninkaantammi-residential-district-is-the-pilot-of-the-helsinki-storm-water-strategy .

De’Donato, F. K., Leone, M., Scortichini, M., De Sario, M., Katsouyanni, K., Lanki, T., ... & Pascal, M. (2015). Changes in the effect of heat on mortality in the last 20 years in nine European cities. Results from the PHASE project. International journal of environmental research and public health, 12(12), 15567-15583.

Dutch Delta Programme (2017). A preventive, comprehensive and adaptive approach. A factsheet issued by the Delta Programme.

EEA European Environmental Agency (2013). Adaptation in Europe. Addressing risks and opportunities from climate change in the context of socio-economic developments. EEA Report No 3/2013.

Guerreiro, S. B., Dawson, R. J., Kilsby, C., Lewis, E., & Ford, A. (2018). Future heat-waves, droughts and floods in 571 European cities. Environmental Research Letters, 13(3), 034009.

Lung, T., Lavalle, C., Hiederer, R., Dosio, A., & Bouwer, L. M. (2013). A multi-hazard regional level impact assessment for Europe combining indicators of climatic and non-climatic change. Global Environmental Change, 23(2), 522-536.

IPCC (2014). Climate Change 2014: Synthesis Report. Contribution of Working Groups I, II and III to the Fifth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change. Core Writing Team, R.K. Pachauri and L.A. Meyer (edit.). IPCC, Geneva, Switzerland, 169 pp.

Magnan, A. (2014). Avoiding maladaptation to climate change: towards guiding principles. SAPIENS Surveys and Perspectives Integrating Environment and Society, (7.1).

Ng, K., Campos, I., & Penha-Lopes, G. (2016). BASE adaptation inspiration book: 23 European cases of climate change adaptation to inspire European decision-makers, practitioners and citizens. Faculty of Sciences, University of Lisbon.

Tuomenvirta H., Haavisto R., Hildén M., Lanki T., Luhtala S., ... Veijalainen, N. (2018): Weather and Climate Risks in Finland - National Assessment. Publications of the Government´s analysis, assessment and research activities 43/2018.

World Health Organization (WHO) (2009). Improving public health responses to extreme weather/heat-waves – EuroHEAT. Technical summary.

World Meteorological Organization (WMO) (2014). Atlas of Mortality and Economic Losses from Weather, Climate and Water Extremes (1970–2012).[/vc_column_text][vc_text_separator title="In English"][vc_column_text]

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

How can cities adapt to climate change?

Written by: Maija Nikkanen, Climate-KIC pioneer at EX ANTE, M.Sc. student of environmental policy at the University of Helsinki

Summer of 2018 will be remembered for the heatwaves that scorched Europe persistently from May to August. According to latest estimates, this is only a preview of what is to come, as extreme weather events are projected to become more frequent in the following decades. How are cities in Europe preparing for the impacts of climate change? How can infrastructure, demographic data or ecosystem-based solutions be used to reduce the impacts of extreme weather?

Adaptation is already necessary

The effects of climate change can already be observed in Europe. According to latest projections, events such as heatwaves, droughts and heavy precipitation events are to become more frequent. Droughts will challenge current methods of agriculture and increase the risk of forest fires, and the scarcity of freshwater resources will grow worse. On the other hand, patterns and magnitudes of flood risks are expected to change, and coastal areas will be affected by sea level rise. (Guerreiro et al. 2018, IPCC 2014, Lung et al. 2013.)

Needless to say, climate change mitigation efforts like reducing emissions are crucial to avoid the most catastrophic consequences of global warming. However, also adaptation to the changing circumstances already necessary – as IPCC (2014) puts it, adaptation and mitigation are complementary strategies.

Types of adaptation: grey, green, soft

Adaptation to climate change stands for adjusting to current or expected climate and avoiding or moderating the harm caused to human systems (IPCC 2014). European Environmental Agency (EEA) names three types of adaptation: grey, green, and soft. The “grey” measures of adaptation are based on technology: they include e.g. new river dam systems and methods of desalination. The “green” adaptation measures are biological, like restoring wetlands to level out flood peaks and shifting to more climate-resilient grape varieties in viticulture. Finally, the “soft” adaptation measures are related to information, governance and communication: an example of this is EFFIS, a pan-European forest fire monitoring and warning system. (EEA 2013.)

In addition, it must be noted that preserving the status quo and mitigating damages will not eventually be enough. More transformative changes in our societies are needed as well. This could mean rapid changes in freshwater usage or relocating settlements away from the most flood-prone areas. Challenges for this kind of profound changes include lack of resources in most affected areas, and general absence of long-term planning in societies. (Guerreiro et al. 2018, EEA 2013.)

Cases of adaptation in Europe

Comprehensive flood risk management: Delta Programme, Netherlands

Photo: Unsplash/Luiz Centenaro

Floods are the natural hazard that cause most economic losses in Europe (WMO 2014). The low-lying Netherlands is one of the countries pestered by both sea level rise and increasing amounts of rain, especially in winter. Among most vulnerable cities is Rotterdam, which is located in the Rhine-Meuse Delta, mostly below sea level. Despite the extensive network of dams and dikes, the city is threatened by floods and storm surges. A large proportion of the Netherlands’ economic activities take place in these low-lying areas of Rotterdam, which means that extensive and reliable flood protection is needed. (Ng et al. 2016.)

The challenge is addressed by the Delta Programme, which updates standards of flood risk management while taking climate change scenarios into consideration. It aims to prepare for both extremes in water management, on the one hand developing flood prevention and flood-resilient construction, and on the other hand preparing for dry periods that might cause freshwater supply problems for agriculture. (Ng et al. 2016.)

The Programme leans on adaptive management approach. This means that uncertainty related to long-term effects of climate change is recognized, and governance is readjusted as new knowledge is obtained. It also emphasizes “soft” methods of water management, such as making room for the river instead of new infrastructure, while also making use of newest technological innovations. (Dutch Delta Programme 2017.)

Multiple levels of flood protection are taken into consideration. The “first line of defense” is reducing the probability of floods, and the second is protecting vital infrastructure. Finally, evacuation plans exist in case of a worst-case scenario. (Dutch Delta Programme 2017.) This way the Delta Programme is also linked to disaster risk reduction approach.

Photo: Wikimedia Commons/Mlefter

Green rainwater solutions: Kuninkaantammi residential district in Helsinki

Photo: City of Helsinki

Many adaptation measures in cities aim to make infrastructure more resilient to extreme weather conditions. As precipitation is projected to increase and variations in water cycle are expected to become more irregular in Northern Europe, cities are looking for new methods of rainwater management (Lung et al. 2013).

As is the case in many cities, Helsinki’s rainwater management is largely based on underground sewer systems, traditionally considered as a safe and compact method of getting rid of unnecessary water in urban areas (City of Helsinki 2014). Nonetheless, their capacity is limited – in case of heavy precipitation events, local flash floods may cause damage to property and hamper traffic. These urban runoff waters also carry organic matter and harmful substances from the streets to the sea (Tuomenvirta et al. 2018, City of Helsinki 2014).

An alternative solution to manage stormwater in cities is designing functional urban green areas: in other words, benefiting from the functions of ecosystem services. The Kuninkaantammi residential district is a pilot of the Helsinki’s new storm water strategy. The construction of the district started in 2015 and is expected to finish in 2025. In this area, management of storm waters will be carried out through natural methods, such as green rooftops, rain gardens, ponds and vegetation wells. (City of Helsinki 2014.)

One of the main goals of the scheme is reducing the amount of rainwater runoff. Green roofs slow the rate of roof runoff, rain gardens absorb it, and the rest of stormwater is led to a pond in the neighborhood’s wetland park. In addition to absorbing rainwater, greenery also increases biodiversity in cities, alleviates hot temperatures in the summer, and promotes nature-based recreation. (City of Helsinki 2014.)

Photo: Finnish Landscape Architects  

Preparing for heatwaves in Rome

Photo: Usplash/Andrew Scherle

Heatwaves are the deadliest weather phenomenon in Europe. For example, the severely hot summer of 2003 is estimated to have caused around 35,000 additional deaths (WMO 2014). Heat is particularly hazardous to small children, the elderly, and people with cardiovascular and respiratory problems (De'Donato 2015). Cities are impacted the most by heat, since their microclimate is slightly warmer than the surrounding countryside – a phenomenon known as urban heat island.

After the several hot summers in the last decades, many European countries and cities have decided to create plans against future heatwaves. Italy is a pioneer in this respect: an innovative heat health modelling and warning system was launched in Rome and the rest of Lazio region already in 2001. Heatwaves are now predicted with good accuracy, and warnings are issued of extreme conditions. The National Department for Civil Protection produces a bulletin to raise awareness of heat-related risks and how to prevent them. (WHO 2009.)

Since 2004, the Roman heat health plan has also included identifying population groups especially vulnerable to heat. This assessment is based on socio-demographic and medical information collected from the public health system. The report is then reviewed by doctors, who conduct phone calls and home visits and monitor the condition of susceptible people. (WHO 2009.) The results have been encouraging: heat-related mortality has reduced after the system was implemented (De'Donato et al. 2015).

Limits of adaptation

Photo: Usplash/Ken Treloar

Uncertainty is always present when decisions about adaptation are made. The local impacts of climate change and the intensity of future risks are ambiguous, which means that the most suitable adaptation measures cannot be defined with certainty (Magnan 2014). This calls for new approaches to risk management and new ways to deal with complexity (EEA 2013). Although technology is often seen as a key issue in adaptation, also attitudes and knowledge present in institutional and political decision-making determine the society’s ability to adapt (Adger et al. 2009).

Adaptation to climate change is rarely a completely equal process. Often someone’s adaptation measures cause vulnerability to someone else. This is called maladaptation, and it may be avoided (to some extent) with careful planning and implementation of adaptation measures and maintaining a holistic and long-term perspective. (IPCC 2014.) For example, adaptation initiatives should account for their economic and social impacts to avoid burdening the most vulnerable people. They should also be in line with climate change mitigation efforts: that is, adaptation should not increase emissions of greenhouse gases. Furthermore, ambitious adaptation initiatives, like large-scale urban development projects, may sometimes lead to path dependency. It is important to avoid choosing trajectories that are difficult to change in the future, and favor options that allow flexibility when it is needed. (Magnan 2014.) 

References

Adger, W. N., Dessai, S., Goulden, M., Hulme, M., Lorenzoni, I., Nelson, D. R., ... & Wreford, A. (2009). Are there social limits to adaptation to climate change? Climatic change, 93(3-4), 335-354.

City of Helsinki (2014). Kuninkaantammi residential district is the Pilot of the Helsinki Storm Water Strategy. Read 10.10.2018. Available at http://www.stadinilmasto.fi/en/2014/05/02/kuninkaantammi-residential-district-is-the-pilot-of-the-helsinki-storm-water-strategy .

De’Donato, F. K., Leone, M., Scortichini, M., De Sario, M., Katsouyanni, K., Lanki, T., ... & Pascal, M. (2015). Changes in the effect of heat on mortality in the last 20 years in nine European cities. Results from the PHASE project. International journal of environmental research and public health, 12(12), 15567-15583.

Dutch Delta Programme (2017). A preventive, comprehensive and adaptive approach. A factsheet issued by the Delta Programme.

EEA European Environmental Agency (2013). Adaptation in Europe. Addressing risks and opportunities from climate change in the context of socio-economic developments. EEA Report No 3/2013.

Guerreiro, S. B., Dawson, R. J., Kilsby, C., Lewis, E., & Ford, A. (2018). Future heat-waves, droughts and floods in 571 European cities. Environmental Research Letters, 13(3), 034009.

Lung, T., Lavalle, C., Hiederer, R., Dosio, A., & Bouwer, L. M. (2013). A multi-hazard regional level impact assessment for Europe combining indicators of climatic and non-climatic change. Global Environmental Change, 23(2), 522-536.

IPCC (2014). Climate Change 2014: Synthesis Report. Contribution of Working Groups I, II and III to the Fifth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change. Core Writing Team, R.K. Pachauri and L.A. Meyer (edit.). IPCC, Geneva, Switzerland, 169 pp.

Magnan, A. (2014). Avoiding maladaptation to climate change: towards guiding principles. SAPIENS Surveys and Perspectives Integrating Environment and Society, (7.1).

Ng, K., Campos, I., & Penha-Lopes, G. (2016). BASE adaptation inspiration book: 23 European cases of climate change adaptation to inspire European decision-makers, practitioners and citizens. Faculty of Sciences, University of Lisbon.

Tuomenvirta H., Haavisto R., Hildén M., Lanki T., Luhtala S., ... Veijalainen, N. (2018): Weather and Climate Risks in Finland - National Assessment. Publications of the Government´s analysis, assessment and research activities 43/2018.

World Health Organization (WHO) (2009). Improving public health responses to extreme weather/heat-waves – EuroHEAT. Technical summary.

World Meteorological Organization (WMO) (2014). Atlas of Mortality and Economic Losses from Weather, Climate and Water Extremes (1970–2012).