Városfejlesztőként küldetésünk, hogy a városokat élhetőbbé és ezáltal szerethetőbbé tegyük. Nem biztos azonban, hogy (jól) ismerjük azokat a szempontokat, amelyek valóban befolyásolják a városlakók elégedettségét – ennek felmérését tűzte ki célul az Európai Bizottság.

Az Európai Bizottság októberben hozta nyilvánosságra a városi életminőséggel kapcsolatos felmérésének eredményeit, amelyet 2006 óta rendszeresen elvégeznek. A válaszok alapján 10 emberből 9 alapvetően jól érzi magát abban a városban, ahol él. Ez így egy kifejezetten pozitív kép, de persze az ördög most is a részletekben, azaz a háttéradatokban rejlik.

2019 júniusa és szeptembere között 34 ország 83 városában (köztük Budapesten és Miskolcon) összesen 58 100 személyt kérdeztek meg hét, a városok működését meghatározó témával kapcsolatosan.

Az elemzés különlegessége, hogy sok más városi listával ellentétben nem rideg statisztikai adatokra épít, hanem kifejezetten az ottélők véleményét, benyomását, tapasztalatait veszi figyelembe. Nézzük meg részletesebben az eredményeket, miközben a képet árnyalja, hogy a felmérés még 2019-ben történt, azóta a városi élet is 180 fokos fordulatot vett.

1. Általános elégedettség a városi élettel

Nagy meglepetés nem érheti az olvasót az eredmények láttán. Ebben a felmérésben is azok a városok állnak a rangsor élén, amelyek általában kiemelkedően szerepelnek a különböző életminőséggel kapcsolatos listákon: Stockholm és Koppenhága (és ez utóbbi nem csak azért lehet, mert a dánok már-már tradicionálisabban fogékonyabbak a boldogságra, amit az elhíresült és lefordíthatatlan hygge életérzés is kifejez).

Ezzel szemben a legnagyobb az általános elégedetlenség a törökországi, a balkáni és dél-olasz városok lakosai körében – ezeken a helyeken egyúttal meglehetősen nagyok az országon belüli egyenlőtlenségek is: példaként a szicíliai Palermoban a lakosságnak csupán 64%-a elégedett városával, míg az észak-olasz Bolognában ugyanez az érték eléri a 93%-ot. Miskolc 80,15-os értékével az alsó decilisben szerepel, a legrosszabb értékkel a volt szocialista blokk EU-s országai közül, némileg elmaradva Budapesttől (85,97%).

Vannak kifejezetten meglepő számok is: azt gondolhatnánk, hogy jelentős különbség rajzolódik ki a válaszadók életkora vagy képzettségi szintje alapján, de az eltérés csupán néhány százalékpontos. Egyedül a munkanélküliek ítélik meg sokkal rosszabbul a városuk helyzetét – ez viszont biztosan összefüggésben van aktuális munkaerőpiaci helyzetükkel.

A változást is igyekeztek mérni a vizsgálat során: a válaszadóknak meg kellett ítélni, hogy javult (38%), romlott (24%) vagy nem változott (38%) életminőségük az elmúlt öt év során.

 2. Biztonságos és befogadó város

A városokban a nagyobb népsűrűség bizonyos kockázati tényezők nagyobb arányú megjelenését is maga után vonja – ilyen a bűnelkövetés és ezzel együtt az áldozattá válás veszélye is. A szubjektív biztonságérzet nagymértékben befolyásolja azt, hogy hogyan érezzük magunkat a városunkban. A felmérés alapján az európai léptékben kisvárosnak számító településeken a lakosok egyértelműen nagyobb biztonságban érzik magukat, míg a legrosszabb a közbiztonság az ottélők megítélése szerint Athénban, a dél-olasz városokban, valamint néhány olyan városban, ahol a bevándorlók aránya viszonylag magas. Mindezt érdekes lenne összevetni a tényleges adatokkal, azaz a bűntények lakosságra vetített számával is.

A két hazai város jóval az átlag (73%) alatt szerepel: Miskolc alulról a 10. helyet foglalja el 53%-os értékével, de Budapesten is csupán a válaszadók 65,4%-a érzi magát biztonságban, ha éjjel egyedül sétál az utcán.

A befogadás kurrens téma az európai közbeszédben, de nemcsak – az aktuálpolitikai történések által erőteljesen befolyásolt – bevándorlókkal, vallási, etnikai vagy nemi kisebbségekkel kapcsolatos benyomásokra kell fókuszálni akkor, amikor a városok élhetőségét vizsgáljuk: az legalább ennyire fontos, hogy egy város megfelelő feltételeket tud-e nyújtani például az időseknek vagy a fiatal (család)oknak. Az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy ezen a területen a kisebb városok jobban teljesítenek a metropoliszokkal és a fővárosokkal szemben. Ezt támasztják alá a magyar adatok is: míg a miskolci válaszadók kb. 80%-a szerint városuk jó hely az idősek és a fiatal családok számára (és ezzel hozzák a teljes felmérés átlagát is), addig Budapesten ez az arány mindössze 60%.

A városi közösség összetartó erejét egy másik fogalommal is mérni próbálták, ami nehezen számszerűsíthető, illetve sokszor jobban függ az egyén mentális beállítottságától, mint a tényleges körülményektől: ez pedig a bizalom. A kérdésfelvetés (Általánosságban elmondható, hogy az Ön városában a legtöbb ember megbízható?) mindenesetre már önmagában is jelez egyfajta integrált szemléletet: a város nyilvánvalóan több, mint épületek és terek összessége – az ottélők szemlélete, közössége legalább annyira meghatározza, hogy milyen ott élni, mint az infrastrukturális elemek. Miskolc (39%) és Budapest (40%) ezen a területen kifejezetten rosszul teljesít.

3. Munka, lakhatás, megélhetés

A városok a gazdasági folyamatok és ezáltal a foglalkoztatás gócpontjainak is tekinthetők – épp emiatt meglepő, hogy minden 5 válaszadó közül csupán 2 mondta azt, hogy könnyű a városában munkát találni. Ennek hátterében a strukturális munkanélküliség állhat: a városokban egyszerre van jelen a sokszor nem megfelelő képzettséggel és tapasztalattal rendelkező, emiatt az elsődleges munkaerőpiacon nem versenyképes inaktív réteg, valamint számos betöltetlen álláshely. Részben meglepő, hogy a ranglistán kiemelkedően teljesítenek volt szocialista országok egyes városai is (pl. Prága, Pozsony, Kolozsvár, Tallinn), míg a sereghajtók között inkább mediterrán városok találhatók, illetve egyetlen kivételként Miskolc (16%), ami jól mutatja a hazai munkaerőpiac disszonáns folyamatait (Budapest értéke sem kiemelkedő, nagyjából az összátlagnak felel meg). A válaszok ennél a kérdésnél kor és végzettség szerint is differenciálódnak: a fiatalok és magasan képzettek véleménye egyértelműen pozitívabb a munkaszerzési lehetőségekről, ami igazolja, hogy a városok tehetségmágnesnek számítanak.

A felmérés során rákérdeztek arra is, hogy mennyire elégedettek a válaszadók jelenlegi munkaerőpiaci helyzetükkel, munkájukkal. Ebben is egyértelmű választóvonal rajzolódik ki, és nem a már megszokott kelet-nyugati, hanem egy észak-déli (a hazai válaszadók ennél a kérdésnél is inkább az elégedetlenek táborát növelik).

A rendszeres munkajövedelem csak az érem egyik oldala: nem mindegy, hogy ez milyen életszínvonalat jelent ténylegesen, elég-e – többek között – a lakhatás biztosítására is. Az eredmények ennél a kérdésnél nagyjából megfelelnek az előzetes várakozásoknak: a drágának tartott országok fővárosaiban és nagyobb városaiban (pl. Genf, Zürich, Párizs, Stockholm, Koppenhága) kifejezetten nehéz megfelelő lakást találni elfogadható áron. Miskolc 54,9%-os értékével a középmezőnyben, Budapest (41,5%) inkább annak az alján helyezkedik el, de összességében a magyar válaszadók kevéssé elégedettek jövedelmi helyzetükkel.

 4. Közlekedés a városban

A szabad helyváltoztatás az emberi alapjogokhoz tartozik, ez azonban okoz némi konfliktust a városban közlekedők és a közlekedési módok között egyaránt. Jóllehet az utóbbi években a mikromobilitás és a környezetbarát megoldások fokozatosan teret nyertek, de még így is a városlakók 46%-a autóba ül egy átlagos hétköznapon. A válaszadók 44%-a közösségi közlekedési eszközzel ér célba, 24%-uk gyalogol, 16%-uk kerékpárt, 8%-uk pedig motort használ (egy személy több közlekedési módot is megjelölhetett).

Általánosságban kijelenthető, a nagyobb városokban jellemzően alacsonyabb az autóhasználók aránya, ami egyfelől a közösségi közlekedés nagyobb lefedettségével, másfelől az autós mobilitás szűk keresztmetszeteivel (pl. parkolási nehézségek, torlódások) magyarázható. A két vizsgált magyar város esetében ez épp fordítva van: Budapesten a válaszadók 45%-a, míg Miskolcon 40%-uk használ napi szinten autót.

Némi demográfiai különbség is kirajzolódik: (a sztereotípiákat alátámasztva) legnehezebben a teljes állásban dolgozó, magasan képzett, középkorú férfiak mondanak le az autóról – kivételt képeznek azok a városok, ahol a kerékpározásnak évtizedes hagyománya és kiépült infrastruktúrája van (pl. Amszterdam, Groningen, Koppenhága). A kerékpárt egyébként jellemzően azok választják, akik számára a környezetvédelmi szempontok fontosabbak: a fiatalok és a magasan képzettek, de ebben az esetben nem lehet eltekinteni a domborzati adottságoktól sem.

A felmérés szerint a közösségi közlekedést használók nagy aránya kéz a kézben jár az elégedettséggel is: ahol sokan ülnek buszra, villamosra, metróra, ott magasabb azok aránya, akik elégedettek a közösségi közlekedéssel. Azonban a korreláció valószínűleg inkább fordított: azért használják többen a közösségi közlekedést, mert gyors és rugalmas elérhetőséget biztosít – a válaszok alapján a gyakoriság és a megbízhatóság a legfontosabb szempont a közösségi közlekedésben.

5. Kultúra, közterek, parkok és egészségügy

A kulturális szolgáltatások sokszínűsége kiemelt szerepet játszik a közösségépítésben – és ebben a városok egyértelműen jobban teljesítenek, különösen akkor, ha a kultúrafogyasztás nemcsak passzív befogadást, hanem aktív bevonódást jelent. Ezt alátámasztja az EB felmérése is, ugyanis a válaszadók 83%-a elégedett a városában található kulturális létesítményekkel (talán ezen a területen teljesítenek legjobban a városok – köztük Miskolc és Budapest is). Területi különbségek itt is kirajzolódnak: ismét a mediterrán térség mutat lemaradást.

A kulturális létesítmények mellett a közterek és parkok jelenthetnek fontos közösségformáló erőt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a zöldfelületek minősége mellett legalább akkora jelentőséggel bír az elérhetőségük: a városok célja az, hogy a lakosság minél nagyobb részének legyen 15 percen belül elérhető rekreációs funkciójú közösségi tér – ebben jelenleg a skandináv, a brit és a német nyelvterület városai szerepelnek a legjobban. A két magyar város a középmezőnyben található: Budapesten a válaszadók 2/3-a, Miskolcon a 3/4-e elégedett a város zöldfelületeivel, a közterek esetében Budapest is jobban teljesít.

Az egészségügyi szolgáltatások szakmailag talán kevéssé illeszkednek ehhez a ponthoz (hacsak nem vesszük figyelembe a zöldfelületek levegőminőségre és mentális egészségre gyakorolt pozitív hatásait), de jelentőségük egyértelműen felértékelődik a jelenlegi járványhelyzetben. A felmérésben résztvevőknek arra a kérdésre kellett választ adniuk, hogy mennyire elégedettek az egészségügyi létesítményekkel és az ott dolgozókkal. Szinte kizárólag a fejlettebb EU-tagállamokban születtek pozitív eredmények – számunkra talán meglepő lehet, de több városban a válaszadók több mint 90%-a jelezte, hogy elégedett az egészségüggyel, miközben Miskolc és Budapest esetében ez az érték csupán 41% (és ezzel előkelő helyet értek el a sereghajtók között).

6. Egészséges, tiszta város

Az előbbi témával részben már át is eveztünk az egészséges város tárgykörére: a sűrűn lakott területek egyik legnagyobb kihívása a levegő- és zajszennyezés:

• a szállópor becslések szerint 400 ezer ember korai halálozását okozza évente,
• mintegy 50 millió ember van kitéve túlzott közlekedési zajártalomnak az éjszakai órákban is.

A válaszok azt mutatják, hogy a települések környezeti állapota és tisztasága szoros összefüggésben áll azzal, hogy általában mennyire elégedettek a lakosok a városukkal, továbbá ebből a szempontból meghatározónak tűnik a település mérete és az autóhasználók aránya is.

 7. Helyi közszolgáltatások minősége

A helyi közügyek intézésével kapcsolatosan az egyik legalacsonyabb a városlakók elégedettsége annak ellenére, hogy ez a terület az EU-s kohéziós politika egyik fókusza. A válaszokat elemezve a kisebb városokban gyorsabb és rugalmasabb a közszolgáltatások igénybevétele, jobbnak ítélik meg az önkormányzatok működésének átláthatóságát és alacsonyabbnak a helyi korrupció mértékét, ami az eredmények alapján is döntő mértékben befolyásolja a lakosok elégedettségét. Az online elérhetőség azonban sokat javult az elmúlt időszakban, számos e-szolgáltatás elérhető, ami hatékonyabbá teszi az ügyintézést mind az érintett szervezetek, mind a lakosság számára – ezt tapasztalja a miskolci válaszadók többsége (89%) is, akik kifejezetten pozitív véleményt fogalmaztak meg az e-ügyintézési lehetőségekről (Budapesten ez az arány 82%).

Hogyan változtathatott mindezen a koronavírus járvány?

Ha végignézzük a fenti területeket, azt feltételezhetjük, hogy a COVID-19 vírus miatt az elmúlt egy évben alapvetően megváltozhatott az emberek véleménye a városaikról:

• Általánosságban az lehet az emberek percepciója, hogy a nagyobb népsűrűség együtt jár a nagyobb fertőzöttséggel és a megbetegedés nagyobb kockázatával, emiatt a városi élet megítélése mindent egybevetve romolhatott.
• A közbiztonságot a kijárási korlátozások alapvetően befolyásolják: a kevesebb ember az utcán automatikusan kevesebb közterületen elkövetett bűncselekményt von maga után. A bizalom, a nyitottság két irányban is változhatott: egyfelől a megfertőződéstől való félelem zsigerileg előidézhet egyfajta bizalmatlanságot, másfelől a rászorulók iránti önzetlen segítség és együttérzés pozitív attitűdként értelmezhető.
• A munka, a lakhatás és a megélhetés szempontjából a járvány számos háztartást sodort nehéz helyzetbe. Egyes ágazatok teljes összeomlása magas munkanélküliséghez, a fogyasztás visszaeséséhez vezetett, így sokkal többen lehetnek azok, akik elégedetlenek saját munkaerőpiaci helyzetükkel és a város által nyújtott foglalkoztatási lehetőségekkel. Ezzel együtt a nagyobb városokban az ingatlanpiaci tendenciák megváltoztak: a korábbi magas lakás- és albérletárak jelentős mértékben csökkentek.
• A városi mobilitás is egészen átalakult a járvány hatására. A közösségi közlekedést használók száma drasztikusan visszaesett, és amíg a fizikai távolságtartás szükségessége nem mérséklődik, nem is várható visszarendeződés. Lényegesen többen használnak azonban autót, ami tovább fokozza a városokban jelentkező közlekedési problémákat – ezt pedig csak részben tudja ellensúlyozni a kerékpárhasználók megnövekedett száma.
• A veszélyhelyzet következményeként a kultúrafogyasztás időlegesen áttevődött a virtuális térbe, ami ilyen formán el is halványította a városok szerepét, s várhatóan az online (is) kínált tartalmak részben megmaradnak (így olyanok is bevonódhatnak a kultúra világába, akik eddig a távolság miatt kevésbé tudtak), de érzékelhetően megmaradt az igény a személyes jelenlétre és átélésre. A közterek szerepe a koronavírus járvány kapcsán nagymértékben felértékelődött a kényszerűen otthon töltött hetek miatt – még úgy is, hogy egyes városokban a fertőzés terjedésének lassítása céljából átmenetileg lezárták őket. Az egészségügyi intézmények túlterheltsége, a szűk kapacitások és a magas halálozási arány miatt az egészségügy megítélése biztosan negatív irányba változott – még akkor is, ha az ott dolgozók sokszor emberfeletti teljesítményt nyújtanak.
• A koronavírus szempontjából nem mindegy, hogy városban ér-e bennünket egy légzőszerveket megtámadó vírus: a respirációs megbetegedéseknek való kitettség ugyanis egyenesen arányos rossz levegőminőséggel – ez pedig inkább a nagyvárosokra jellemző. A levegőszennyezettségnek és a koronavírusnak van egy, a klímaváltozás szempontjából pozitív – bár vélhetően csak átmeneti – összefüggése is: a karantén alá vont települések, országok esetében jelentősen csökkent a légszennyezés, azonban ez a kedvező hatás az intenzívebbé váló autóhasználat miatt hosszú távon valószínűleg nem fog érvényesülni.
• A helyi közügyek tekintetében két tendencia érvényesülhet: egyrészt a lakosok érzékelhetik úgy, hogy a városuk vezetése nem tesz meg minden tőle telhető a járvány terjedésének és negatív hatásainak mérséklése érdekében, másrészt egyre többen vesznek igénybe online közszolgáltatásokat, így a digitális kompetenciák is javulhatnak.

Összefoglalóan tehát bár 10 emberből 9 elégedett azzal a várossal, ahol él, DE: óriási különbségek rajzolódnak ki nemcsak európai viszonylatban (kelet-nyugati, illetve észak-déli választóvonalak, nagy- és kisvárosok közötti eltérések), hanem egy-egy országon belül is.

Egyszerű városlakóként is érdemes elgondolkodni azon, hogy szeretünk-e a városunkban élni, hozzáférünk-e – és ha igen, milyen minőségben – a különböző szolgáltatásokhoz, amelyek szükségesek a kiegyensúlyozott és kényelmes városi élethez. Ön elégedett azzal a várossal, ahol él? Gondoljuk át (újra) ezt az egyszerűnek tűnő kérdést, vagy akár töltsük ki mi magunk a kérdőívet, amely elérhető a felmérés angol nyelvű honlapján.