A jövő városai – mi a science és mi a fiction?
2021. május 04. írta: Lupó Nikoletta (MEGAKOM)

A jövő városai – mi a science és mi a fiction?

(2. rész)

sfcities2_borito_1760x915.PNG

Ha valaki megjelenne most a 70-es évekből 2021-ben, az első kérdését – ami az amerikai időutazós filmek alapján ”Ki az aktuális elnök?” – az ”Ugye van már repülő autó?” kétségtelenül másodperceken belül követné. Ez nem túl meglepő: a fiktív jövőnek már régóta elengedhetetlen kelléke ez a fejlemény. Frederik Pohl amerikai sci-fi író szavaival élve azonban ”egy igazán jó science fiction nem az autót jósolja meg, hanem a forgalmi dugót”. A városfejlesztés szempontjából sem elég csak az elképzelt technológiákat megvizsgálni – a társadalmi (és egyéb) következményeik is fontosak.

Isaac Asimov Social Science Fiction című esszéje 1953-ban rámutatott arra, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom szerzői gyakran (1) az innováció technikai folyamatára koncentrálnak, vagy éppen csak arra használják az adott találmányt, hogy (2) még izgalmasabbá tegyék az eseményeket – miért írna valaki autós üldözésről egy ’sima’ autópályán, ha megteheti ugyanezt a levegőben vertikálisan is, a sávok között cikázva, egyszerre több szinten? Az igazi kihívás Asimov szerint a harmadik módszer: a történeten keresztül modellezni az adott technológiához kapcsolódó emberi viselkedést.

Nincs ez másképp a városfejlesztésben sem. A cikksorozat első részét azzal zártam, hogy ez gyakran reaktív folyamat: a felmerülő problémákra ’tűzoltással’ reagál, a ’megoldás’ által generált újabb – nem egy esetben még súlyosabb – problémákra nem igazán gondolva előre. Ezek az új kihívások sokszor pont az emberi reakciókból fakadnak, amelyek figyelembe vétele vagy elmarad a tervezéskor, vagy túl optimista. A célirányos gondolkodás ilyen összekeverése a szűklátókörűséggel igazolja a Roy Amara amerikai kutatóról elnevezett törvényt: ”hajlamosak vagyunk rövid távon túlbecsülni, hosszú távon pedig alábecsülni egy technológia hatását”.

Ebben a cikkben olyan realisztikus – és kevésbé realisztikus – technológiai és koncepcionális megoldásokat mutatok be tudományos-fantasztikus művek alapján, amelyek a városi közlekedést hivatottak forradalmasítani és/vagy fenntarthatóvá tenni – a fentiek alapján figyelve arra, hogy a technikai részletek helyett a lehetséges hatásaik kerüljenek fókuszba.

Hé haver, hol a repülő kocsim?

01_vtol.jpg

Kezdjünk rögtön a sokak számára legképtelenebbnek tűnő, mégis a témában leggyakrabban emlegetett találmányon: a repülő autón. Ian Fleming Az aranypisztolyos férfi című James Bond regényétől kezdve A klónok támadása légisiklójáig a koncepció a science fiction elhagyhatatlan elemévé vált, és ma már komolyan foglalkozik vele az Uber, a Toyota, az Airbus és a Boeing is. Folyamatos a vita, hogy a ’repülő autó’ a helyes kifejezés-e egyáltalán – a tesztverziók nagy része a VTOL (Vertical Take-Off and Landing) technológiára épül, amelyet a függőleges fel- és leszállásra képes légijárművek (például helikopterek) jelzésére használnak; egyesek szerint igazából kompakt személyszállító repülőkről beszélünk. Tényleg futurisztikusan hangzik az egész, és a ráfordított vagyonok alapján biztosan meg is valósul majd valamilyen formában, de a tömeges elterjedésének számos akadálya van – ezek közül a legnagyobb részben az emberi viselkedésből fakad: a biztonság.

Az utasszállító repülőgépek kiemelkedő biztonsági statisztikái nagyrészt annak köszönhetők, hogy szigorú karbantartási eljárások vannak érvényben, valamint a pilóták komoly képzésben részesülnek – ha legalább relatíve megfizethetővé szeretnénk tenni a repülő autókat, ez az alaposság gyorsan tarthatatlanná válik. Az autóvezetők egy (nagy) része már most is térbeli kihívással küzd, amikor ’csak’ két irányba lehet rántani a kormányt – belekeverni ebbe a vertikális mozgást elég egyértelmű következményekkel járna. Baleset esetén ráadásul azzal az érdekes helyzettel néznénk szembe, hogy még ha kidobó üléssel és ejtőernyővel is látjuk el a járművet, az nem segít azon a 10. emeleti lakón, akinek egészen idáig nem kellett aggódnia amiatt, hogy autóbalesetet szenved a saját lakásában.[1]

[1] Erre válaszul sokan eleve az önvezető repülő autók fejlesztését szorgalmazzák; az önvezető autó viszont – minden előnyével együtt – számtalan további probléma Pandóra szelencéjét nyitja ki még akkor is, ha nem akarunk felszállni vele; a témáról bővebben a Közgazdasági Szemle 2018. szeptemberi számában megjelent Az önvezető autók és a felelősségteljes innováció című cikkben lehet olvasni.

02_5elem.jpg

Képzeljük el itt egy büntetőfékezés következményeit…

A fenti jelenség már rövid távon is megmutatkozna, de ahogy azt a bevezetőben idézett Amara törvénye is kimondja, az igazán alábecsült következmények csak hosszabb távon jelennének meg. A repülő autótól többek között két olyan probléma megoldását várják hosszú távon a támogatói, amire előreláthatólag pont az emberi viselkedés miatt nem lesz alkalmas:

  1. A hagyományos úttesttől való – szó szerinti – elrugaszkodás sokak reményei szerint rövidebb utazásokkal fog járni, hiszen légvonalban minden könnyebben megközelíthető; nem véletlen, hogy Dubaiban például azt tervezik, hogy repülő autókkal oldják majd meg a felhőkarcolók közötti közlekedést. A már említett fokozott balesetveszély miatt azonban tévedés lenne azt hinni, hogy a repülő autók majd szabadon kitölthetik a rendelkezésre álló teret csak azért, mert a levegőben nincs úttest. Sokkal valószínűbb, hogy a technológia elterjedésével közlekedésirányítási és biztonsági okokból légi folyosók lesznek meghatározva (akárcsak bármilyen más légi utasszállításnál). Ezek az útvonalak előreláthatólag el fogják kerülni a nagy népsűrűségű és stratégiailag fontos városi területeket, de legalábbis minimalizálják majd a potenciális károkozást – tehát egy tetszőleges A és B pont között ritkán lesz egyenes vonal.

03_cloudatlas.PNG

Nem nehéz elképzelni, hogy egyszer akár a Felhőatlaszban is látható holografikus úttestek segíthetik majd a levegőben közlekedést.

  1. Kiterjeszteni a közlekedést a Z tengelyre jelenthetné azt, hogy csökken a forgalmi dugók száma – ennek mindössze egyetlen tényező állja útját: az indukált kereslet. Gazdasági értelemben ez a fogalom a kínálat növekedésével – és így árcsökkenéssel – járó növekvő keresletet jelenti, közlekedési értelemben pedig indukált forgalomként ismert. Az úthálózat kapacitásának növelése (például egy útszakasz szélesítése) időlegesen hozhat ugyan javulást a forgalomban, de pontosan ez a javulás hoz majd magával még több közlekedőt, ami előbb-utóbb visszavezet az eredeti problémához. Jeff Speck, egy neves várostervezési szakember ezt a jelenséget intellektuális fekete lyuknak nevezte, ami ”egy olyan szakmai bizonyosság, amelyet látszólag mindenki tudomásul vesz, de szinte senki sem hajlandó tenni ellene”. Összességében nehéz elképzelni, hogy ez teljesen megszűnik csak azért, mert az autók már a levegőben is közlekedhetnek.

04_cardependency.png

Ha nem az – eddig sem bevált és fenntartható – autóközpontú tervezés a megoldás, akkor mit kínál még a tudományos-fantasztikus műfaj?

”Bosszantó dolog, szívás használni”

05_road-capacities.jpg

Az alcímben található idézet Elon Musktól származik, aki – a foglalkozásából fakadóan valahol érthető módon – nem rajongója a közösségi közlekedésnek. Ezzel persze nincs egyedül.[2] Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy ezek az ellenérzések a legtöbbször abból fakadnak, hogy a jelenlegi várostervezés a buszokat, villamosokat, vonatokat stb. teherszállítóként kezeli, figyelmen kívül hagyva az emberek valós igényeit. Még azokban a városokban is, ahol pozitívan változik a helyzet és a dizájn humánközpontú, nehéz kialakítani egy stabil felhasználói bázist az ’autó-kultusz’ lélektani nyomása miatt. A közösségi közlekedés sikeres promóciójához valószínűleg szükségesek mind a negatív (a személyautó használatától eltántorító), mind a pozitív (a közösségi közlekedés versenyképességét növelő és reklámozó) ösztönzők. Az biztos, hogy a sci-fi műfajon belül a repülő autó mellett – kisebb fanfárral ugyan – helyet kap például a mágnes- és a függővasút, valamint a metró is, és még sok más lehetséges (vagy kevésbé lehetséges) eszköz. Álljon itt két példa jelenleg is futó projektekről, amelyek ezeket adaptálják a gyakorlatban.

[2] Már az is sokat elárul az általános vélekedésről, hogy magyar vonatkozásban például a tömegközlekedés az elterjedt kifejezés, ami azért hordoz magában némi negatív véleményt (elvégre ki akar a ’tömeghez’ tartozni?).

Metrocable

Dan Simmons amerikai író poszt-cyberpunk Hyperion regényciklusában fontos szerep jut a felvonóknak. Az abban leírtak erősen meghaladják ugyan a valóság által jelenleg megengedett kapacitásokat, de ez nem jelenti azt, hogy a vertikális terjeszkedés a városi közlekedésben ebben a formában lehetetlen. A kolumbiai Medellín városa például az Andok egyik völgyében található, ahol a város legszegényebb lakói közül sokan a meredek lejtőkön épített kommunákban élnek. Egy korábbi polgármester a földrajzilag és társadalmilag is felszabdalt város összekötésére újszerű megoldást javasolt: drótkötélpályás felvonókat. Az első, 2004-es vonalat a népszerűsége miatt később több másik követte. Más dél-amerikai városok is hasonló megoldásokkal operálnak: a Mi Teleférico a bolíviai La Paz városában a maga majdnem 10 km-es hosszával a világ leghosszabb felvonó-rendszere, és óránként akár 18 000 utas szállítására is képes.

Maglev vasút

Coruscant kültéri és a Babylon 5 beltéri lebegő mágnesvasútjának nyomán jelenleg az évtizedes kutató és fejlesztő munka ellenére csak néhány kereskedelmi maglev rendszer van működésben, melyek közül a leghíresebb a Sanghaj lebegő mágnesvasút. A technológia lényege az, hogy a pályán tartást és a meghajtást kerekek helyett mágneses mező végzi. A sanghaji szerelvény 430 km/h-s csúcssebességre képes; a repülőtér és a belváros külső negyede közötti mintegy 30 km-t kb. 8 perc alatt teszi meg. Japán Linimo vonala, ami a 2005-ös világkiállításra készült el, ugyan lassabb, de pár hónap alatt több mint 10 millió utast szállított. A pozitív fogadtatás mind a két esetben – a futurisztikus jelleg mellett – a kényelem volt, hiszen a kiválasztott távolságokat autóval szignifikánsan több idő alatt lehet csak megtenni (többek között a forgalmi dugóknak  köszönhetően).

Persze nem mindenhol szükséges a felvonó a földrajzi viszonyok miatt, vagy éppen égetően fontos a gyorsaság viszonylag nagy távolságokon. Még mindig van egy jövőkép azonban, amelyhez előbb-utóbb – technológiai fejlődés ide vagy oda – sok sci-fi visszafordul.

Vissza a gyökerekhez

Ray Bradbury 1953-ban megjelent Fahrenheit 451 disztópikus regényében törvényellenes gyalogosnak lenni; nem véletlen, hogy a szerző egyszer azt nyilatkozta, hogy ő ”inkább megelőzője a jövőnek, mint megjóslója”. A statisztikák azt mutatják, hogy a szuburbanizáció ellenére egyre többen vágynak a munkahelyükhöz közeli lakóhelyre és könnyen elérhető szolgáltatásokra személyes, de környezetbarát okokból is. Az igazán utópisztikus és fenntartható képet festő sci-fi művek túllépnek a hagyományos autó-orientált gondolkodáson, és – a közösségi közlekedés mellett – az egyéni közlekedés aktív formáit részesítik előnyben. Ennek az ’égi város’ koncepció csupán az egyik példája: a 2013-as Her című filmben megjelenő Los Angeles tele van magas épületekkel, de feltűnően hiányoznak belőle az autók; néhány taxi kivételével a jövő városa gyors metróvonalakat működtet, amelyekből kilépve az embert tágas sétányok fogadják, így az épületek között több szinten is tud közlekedni.[3] Az alábbi képgaléria és videó néhány érdekes tervet/kezdeményezést mutat be:

[3] Az ötlet nem csupán futurisztikus; felfedezhető benne olyan ókori városok hatása, mint például a jemeni Shibam, ahol a lakók az 5-8 emeletes épületek között a tetőket összekötő sétányokon közlekedtek – a várost a ’sivatag Manhattanének’ is szokták nevezni.

Nyíregyháza élen jár a sétálható város koncepció helyi megvalósításában – a MEGAKOM Kft. támogatásával részt vett a RegioStars közönségdíjas CityWalk projekt nemzetközi és helyi lebonyolításában, illetve most is előkészítés alatt áll egy CrossBordAir nevet viselő HUSKROUA nyertes pályázat, melynek egyik munkacsomagja a levegőszennyezés csökkentését szeretné elérni többek között gyalogosbarát intézkedésekkel. Cégünk a fentieken kívül a Thriving Streets URBACT projektet is támogatja, amely szintén a fenntartható városi közlekedést tűzte ki célul.

Nem léteznek mindenki számára mindenhol megfelelő megoldások, mivel a várostervezés a helyi kultúrában és körülményekben gyökerezik, de egyértelmű, hogy a városoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy a helyi kihívások megoldása mellett kitérjenek az olyan globális problémák kezelésére is, mint például a környezetszennyezés és a pazarló energiafelhasználás. Ezeknek megfelelni nem könnyű, és – ahogy az ebből a cikkből is látszik – nem csupán technológiai okokból. Egy idézet szerint (ami az egyik személyes kedvencem) ”a legtöbb esetben egy ember, aki megpróbálja megváltoztatni a világot, egyetlen egyszerű és elkerülhetetlen okból bukik meg, ami mindenki más”. A technológiai innováció mellett tehát létfontosságú a lakosság hozzáállásának és közlekedési szokásainak minél alaposabb megismerése, valamint a társadalmi támogatottság megszerzése, mert ezek nélkül a legjobb kezdeményezések is kudarcot vallanak.

A cikksorozat következő része az urbanizációval járó környezeti problémákkal fog foglalkozni, és lehetséges megoldásokat kínál a klímaváltozás különböző végkimenetelei esetére.

Források: Jeff Speck (2012): Walkable City; PCMag; Industry Dive; Architectural Digest; URBAN HUB

Képek: Infinityn International; National Defense Industrial Association; American Society of Cinematographers; The Verge; Transformative Urban Mobility Initiative (TUMI); Reddit 1, 2; Wired; Vice;

A bejegyzés trackback címe:

https://urban21.blog.hu/api/trackback/id/tr5916521768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dan da Man 2021.05.06. 09:56:06

Nagyszerű cikk, nagyszerű gondolatokkal. (A science fiction résznél pláne).

Köszönöm.

Balogh Zsolt · http://vonattal-termeszetesen.blog.hu/ 2022.06.30. 08:20:12

A Her című filmben szerintem nem csak a gyalogosbarát jövőkép bemutatása volt a cél. Azzal, hogy nem szerepeltek a filmben autók és más közlekedési eszközök, a film bármilyen korban játszódhat. A témája aktuális volt 2013-ban, most, 2022-ben is és a jövőben, mondjuk 2032-ben is. szerintem a készítők tudatosan ügyeltek arra, hogy a jövőből minél kevesebbet mutassanak be. Persze ez lehetett költségcsökkentő tényező is :)

Lupó Nikoletta (MEGAKOM) 2022.06.30. 08:39:36

@Balogh Zsolt: Jogos a felvetés, és teljesen egyetértek (a film hátteréről ennyit nem tudtam korábban, ezért köszönöm az információt), de igazából a gyalogosbarát jövőkép bemutatása szinte egyik említett példában sem hinném, hogy motiváció volt (vagy ha igen, akkor sem a TOP10 között). A cikk célja inkább az volt, hogy összegyűjtse azokat a filmeket/könyveket, amelyek alapján közlekedési szempontból érdekes következtetésekre, gondolatokra lehet jutni - sok esetben az alkotó céljától függetlenül is. :-)
süti beállítások módosítása