Elsőre talán meglepően hangzik, hogy van olyan környezettudatossági megmérettetés, amiben egy Namíb sivatagi busman biztosan sokkal kedvezőbb pontszámot érne el, mint egy párizsi ökológus. Ha mindketten kitöltenének egy ökolábnyom-számlálót a neten, egészen biztos, hogy a busman versenyző ökolábnyoma sokkal kisebb lesz, mint Nyugat-Európai versenytársáé, hiába él ő környezettudatosan, gyűjti szelektíven a szemetet, és folytat vega életmódot.

Fogyasztói struktúra

A környezetbarát fogyasztói struktúra öt tényezőből áll össze: épített környezet, tárgyi környezet, ruházat, élelmiszerek, közlekedés. Általában ezeket vizsgálják a különböző ökolábnyom-számlálók is.

Egyes számítások szerint 2020-ban a Föld teljes lakossága 56%-kal több nyersanyagra tartott igényt, mint amennyit a Föld ökoszisztémája nyújtani tudott (Lin, D., Wambersie, L., Wackernagel, M. & Hanscom, P. Calculating Earth Overshoot Day 2020: Estimates Point to August 22nd (Global Footprint Network, 2020); https://www.overshootday.org/content/uploads/2020/06/Earth-Overshoot-Day-2020-Calculation-Research-Report.pdf). Nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy az ember átlássa, ez hosszútávon nem egy fenntartható struktúra…

Mivel a piacgazdaság motorja a fogyasztás, a világ vezető gazdaságai számára egy óriási feladvány és ellentmondás, hogy lehetséges-e folyamatosan mozgásban tartani a gazdaságot és ezzel egyidejűleg letörni a jóléti társadalmak mohóságát. Mert olyan, hogy fenntartható gazdasági növekedés- sajnos nincs.

Bár a tudományos szektor évtizedek óta kongatja a vészharangot, az átlagpolgárt érő ingerek számtalan esetben csak torz, bio/öko marketing üzenetek, amelyek valójában nem visszafogják mohóságát, csak tetszetős csatornákra terelik azt, hogy miközben szomját oltja, azt azzal a megnyugtató érzéssel tegye, hogy ő is tett valamit a glóbuszért.

A valóságban nem akkor vagyunk környezettudatosak, ha a tömeggyártásra specializálódott ruhagyárak biopamut címkével ellátott termékeit vásároljuk halomra a bevásárlóközpontokban, és vegán menüt rendelünk a város másik végén lévő bisztróból, amit motoros futár hoz rengeteg szemétbe bugyolálva.

Kép forrása: https://miro.medium.com/max/1050/0*Uj_aeR7oFUP3kqHc

Natúrhatnám polgár

Szvetelszky Zsuzsanna 3 alapvető csoportba sorolja a fogyasztókat anyagi, társadalmi körülményeik és tudatosságuk szerint (Szvetelszky Zsuzsanna: A naturhatám polgár (http://epa.oszk.hu/01300/01348/00015/03_09_4.html)).

A „natúrhatnám polgár” „Ugyanolyan örömmel vásárol, mint a diszkontfogyasztó, de érzelmeit megnemesíti, hogy biotermék került vesszőből font kosarába. A vásárlói élvezethez hozzátartozik az ökológiai felelősség megélése: lám, vigyázok a bolygóra, hisz bio banánt vettem!”

A “lelkes naív” kis jövedelemből, lelkiismeretfurdalásból vásárol bio termékeket. “A biotermék nála nem státusszimbólum, hanem áldozat.”

“A harmadik a Föld lakosságának nehezen számszerűsíthető, hatalmas hányada. Magától értetődően élik környezetőrző életüket, mert azt a hagyományt viszik tovább töretlenül, amelynek még szerves része az együttélés a természettel. Nem éheznek, de nem is ugranak be valahova bekapni egy falatot, kibírják hazáig. Sokan élnek így Magyarországon, Szaknyértól Ajakig, Lébénytől Muronyig. Fekete kendős, szikár emberek, szakajtóba szedik a tyúk alól a tojást, egy hónap alatt se képesek kitermelni egy vödörnyi szemetet, ruhát ötször-hatszor vásárolnak életükben, tiszták, okosak.

A harmadik típus másik, nagyobb része nyomorban él. Keveset esznek, noha éhesek, alig van egy-két rongyuk, gyógyszert nem azért nem szednek, mert a természetgyógyászatban hisznek, hanem mert több száz kilométeres körzetben nincs gyógyszer, és ha volna, akkor se tudnák megfizetni. Nem tudják, mennyire ökók, így nem is büszkék erre, de néhanapján szívesen reggeliznének. Ezeknek a milliárdoknak az életformáján múlik, hogy még nem faltuk fel a bolygót.”

Kép forrása: woman in black top with brown bowl on head photo – Free People Image on Unsplash

Melyik vagyok én…?

Mindenki maga dönti el, hogy ő mit tud, és mit hajlandó megtenni a cél érdekében. Rengeteg szempont és befolyásoló tényező van, ami egy család, egy háztartás működését befolyásolja. Ha már van egyfajta nyitottság, akkor csak józan ész, és elszántság kérdése, hogy valós javulást érhessünk el. Nagyon kevesen tehetik meg, hogy egyfajta öko-aszkétaként elvonuljanak a világtól, és saját maguk által termesztett zöldségeken éljenek. De az aszkézis és a bio-szemránckrémet vásárló látszat fogyasztó között nagyon széles a mezsgye.

Érdemes kitölteni egy ökolábnyom tesztet (WWF Footprint calculator vagy Global Footprint Network), mert segíthet átlátni azt, hogy fogyasztói struktúránk melyik része az, ami a legnagyobb környezeti terhelést jelenti.

Néhány gondolatcsíra, vagy kezdeményezés, amit érdemes fontolóra venni:

• Világszinten a leginkább vízigényes szektor a mezőgazdaság. Különösen a hústermelés rendkívül nagy környezeti terhelést jelent;
• Nagyban csökkenti a környezetterhelést a kevesebb hús és tejipari termék fogyasztása;
• Évente kb. a megvásárolt ételek 30%-a kukában landol. A maradékot próbáljuk újra hasznosítani, fagyasztani vagy rászorulóknak odaadni;
• Az ételek lejárati ideje nem jelenti azt, hogy az adott dátum után az étel biztosan romlott. Az angol „best before” kifejezés sokkal jobban tükrözi a valóságot- a lejárati dátum előtt a legjobb…
• A saját konyhánkban elkészített étel biztosan a legolcsóbb, és a leginkább környezetkímélő megoldás;
• Fogyasszunk szezonális, a környéken megtermelt élelmiszereket;

Kép forrása: https://www.annistonmarket.com/wp-content/uploads/2019/05/sri-lanka-1471173-unsplash-768x1088.jpg

• A baromfinak nem csak combja és melle van- a többi testrésze is ehető!
• Nem minden újrahasznosítható, amit a szelektív szemétbe dobunk. Ennek érdemes utána olvasni (akár pl. itt: Hova dobjam?)
• A beton és a műanyag olyan anyagok, amelyek nem szublimálnak, miután elvitte a kukásautó – jobb úgy tekinteni rájuk, mint megsemmisíthetetlen elemekre;
• Sajnos a kommunális hulladék sem válik köddé, miután elkerül a háztól- azt a hamis látszatot keltve, hogy megszűnik létezni… Elégetik, hulladéklerakóra viszik, ahol hatalmas hegyek épülnek a megtermelt szemetünkből.
• Ha valami elromlik, próbáljuk először megjavítani, mielőtt végleg megválnánk tőle;
• Használati tárgyak vásárlása előtt kétszer gondoljuk át, hogy biztosan szükségünk van-e az adott termékre? Nincs-e esetleg az ismeretségi körben olyan, akiktől kölcsönkérhetnénk, kikölcsönözhetnénk stb.
• Ha valamire már nincs szükségünk, gondoljuk át, kinek lehet még hasznos?
• Ruhákat, különösen gyerekruhákat, adjuk tovább, adományozzuk el, vásároljunk használt ruhaboltban!
• Vegyszerek használatát minimalizáljuk a háztartásban. Kevés háztartási szennyeződés van, amit szódabikarbónával, ecettel, szappannal, citrommal, illóolajokkal és tiszta vízzel ne lehetne megoldani.
• Ahova csak lehet, menjünk gyalog, vagy biciklivel;
• A gyerekeinket tanítsuk meg felelősen közlekedni biciklivel és tömegközlekedéssel. Ne fuvarozzuk őket autóval, ha a másik két közlekedési mód elérhető. Önállóságra nevel, és rengeteg időt takarít meg a szülőknek.

Kép forrása: https://miro.medium.com/max/7746/1*7lm1eo6UHIHimKO2dF-E-w.jpeg

Könnyű azzal menteni a lelkiismeretünket, hogy egyedül tehetetlenek vagyunk az egész Bolygó megmentéséért, várva, hogy majd a politikusok megoldják, majd feltalálják, betiltják stb…

Amit a világ szerencsésebb, és erőforrásokkal bőkezűbben ellátott felén tenni tudunk, az az, hogy megbecsüljük a gyönyörű természetet, ami még körülvesz minket, és pusztán a létezésünkkel megpróbálunk minél kisebb kárt tenni benne. Megpróbálunk szerényebben élni… Nagyon sok odafigyelést, és türelmet igényel (saját magunkkal szemben is), de a szerénység tanulható…