Forrás: saját fénykép
Négy napon keresztül, 35 fokban, sárban taposva, szúnyogokkal és hangyákkal dacolva több mint hét tonna szemetet termeltünk ki a tiszai ártérből. Nem egyedül…
Velünk együtt 14 csapat, köztük számos nagy cég, összesen közel kétszáz ember döntött úgy, hogy pénzt, energiát, időt, szabadságot nem sajnálva, önszántából részt vegyen a kalandban.
A Tid(y)Up Interreg DTP pályázat menedzsmentje során ismerkedtünk meg a PET Kupa mindenre elszánt csapatával – és idővel teljesen magával ragadott a lelkesedésük és elhivatottságuk.
Tíz éve teljesen privát kezdeményezésként kezdték el a Tisza felső szakaszának megtisztítását a folyami hulladéktól. A csapat az évek során egyre bővült, mára már szoros együttműködés alakult ki a vízügyi hatóságokkal és a folyómenti önkormányzatokkal a tisztább tiszai ártér érdekében.
Tavaly kapott el végleg a lendület, mikor először vehettünk részt a Tisza-tavi PET Kupán a fenti projekt részeként a külföldi partnerekkel együtt. Akkor született meg az elhatározás, hogy 2022-ben saját csapatot nevezünk.
Előkészületek
Tavasszal lázas készülődés indult: Neveztünk a versenyre, gyűjtöttük a résztvevőket, sátor és hálózsák leltárt készítettünk, mottót kerestünk, átnéztük a pincétől a padlásig az irodát, hogy mit lehetne hasznosítani majd a csapathajón. A PET Kupa egyik vezérgondolata a hulladékcsökkentés, ezért fontos, hogy az épített hajók lehetőleg újrahasznosított anyagokból, illetve összegyűjtött hulladékból épüljenek. Előkerült minden: régi tetőléc, zsaluzódeszka, régi nádkerítés, vörös szőnyeg, kiselejtezett irodai székek, kiszuperált molinók… A hajótest fennmaradását pedig a pillepalackok biztosították.
Forrás: saját fénykép
Online egyeztetésen vettünk részt, hogy mégis hogyan kellene egy hajónak kinéznie, ami majd nem süllyed el alattunk a vízen... Akkor a fiúk elkezdtek számolni, rajzolni, TÜZÉP-et hívogatni, fuvart szerezni…
Amikor a tanácsadók hajót építenek…
Felmálházva megérkeztünk Tiszafüredre, ami a kiindulási pontja volt a versenynek. Városi szemmel elképzelhetetlen mennyiségű szúnyog és vidám, mindenre elszánt PET Kalózok fogadtak minket.
Forrás: saját fénykép
Forrás: saját fénykép
Cégünk mottója egy Hannibal Barcas idézet, mely így szól: „Vagy találunk utat, vagy építünk egyet”.
Az idei évtől saját idézetünk is lett: „Vagy találunk hajót, vagy építünk egyet” – EX ANTE PET Kalózok
Az építés a már korábban megénekelt tervezéssel és anyagbeszerzéssel, valamint a szerszámok összegyűjtésével indult. A saját tervek alapján elkezdtük a hajó vázát, valamint felépítményét összeállítani, ezzel párhuzamosan heroikus küzdelemmel készültek a hurkák is. Na itt nem a véres-májas vonalra kell asszociálni, pláne nem az ezek elfogyasztása után hastájékon megjelenő többletre, hanem a szárazjég és víz segítségével „saját kezűleg” egyesével felfújt PET palackokkal megtöltött és épülethálóból szőtt felhajtóerőképző szerkezetekre kell gondolni, melyből két darab került a hajó deszkái alá.
Forrás: saját fénykép
Forrás: saját fénykép
Forrás: saját fénykép
Nem meghazudtolva magunkat, a „mi jobban tudjuk” hozzáállás hatotta át az építés minden mozzanatát. Szerencsére a segítőkész és tapasztalt ős Kalózok elvi útmutatásai és fizikai segítsége mentén el tudtunk kerülni néhány tengeri aknát, ami hajóépítési tapasztalatlanságunkból fakadt.
Minden csapattag kivette a részét a maratonira nyúló építkezésből, mely erőfeszítést végül vízen úszó siker koronázta, különböző tematikájú és designnal épített hajóköltemények formájában. Az Ex Ante Kft. csapata egy idealizált „open office” koncepciót álmodott meg a távmunka egyik legalkalmasabb helyszíneként vizionálva a csendes tiszai sodródást.
Forrás: saját videó
Forrás: saját fénykép
Az építő nap végén a fáradt legénység megpihent, az akkus fúrók, fűrészek és szögbelövők is visszakerültek a kofferbe, a legújabb Tisza-tavi hulladékgyűjtő anyahajó a lekötő helyen várta a másnapi bevetést.
A folyótisztítás
Az első feladat megugrása után következett még csak a java: napi 5-8 km-es etapokban, Tiszafüredtől Dinnyéshátig csordogálva a Tiszán összegyűjteni az ártéren és a nádasban felhalmozódott hulladékot, majd szétválogatni és leadni a versenyszabályzatban meghatározott összegű PETákért. Így mérték össze a csapatok teljesítményüket.
Forrás: saját fénykép
Az elkészült tutajjal és kenukkal vágtunk neki a harcnak – míg a kenusok felderítették a hulladéklelőhelyeket, gumicsizmában és szúnyogriasztó-felhőbe burkolózva szálltak partra bozótharcot vívni, addig a tutaj képezte a csapat bázisát, ahol a legénység többi része várta a kenusok zsákokba gyűjtött szállítmányát, hogy utána anyag, szín, (szag) szerint különválogassák az újrahasznosítható (fém, üveg és kupaktalanított, összetaposott műanyag) és egyéb kommunális hulladékot. Így készültek a szuperzsákok, amik a legtöbbet érték a pontozásban. Az egyéb kategóriába eső hulladékoknak végtelen a tárháza: fél pár cipő, papucs, játékok, tollak, öngyújtók, villanykörték, de még hűtőajtó is volt a repertoárban.
Forrás: saját fénykép
A PETényi és a Logika szervezőhajók folyamatosan vették át a kész zsákokat, és az energiaszint fenntartásához szükséges ellátmányt is biztosítottak a csapatoknak. Az energia megcsappanása ugyanis a fizikai igénybevételen túl pszichésen is megmutatkozott már az utolsó napra – a nádasokban megbúvó végeláthatatlan szeméttenger elkeserítő látványt nyújt, szélmalomharcnak tűnt a felszámolására tett kísérlet.
Forrás: saját fénykép
Forrás: saját fénykép
Forrás: saját fénykép
De a jó társaság és a minden napra jutó kalandok feledtették az átmeneti lehangolódást: partról vízbecsúszáskor elhagyott fél pár gumicsizmával mi is „gazdagítottuk” a Tiszát (szerencsére ennél nagyobb veszteség nem ért minket). Az utolsó napi erős szembeszélben megküzdöttek a tutajok a kikötőbe jutással, a leterhelt mentőegységek helyett kívülről is érkezett felmentősereg – a mi tutajunkat egy jetski vontatta végül be a célba. Az esti közösségi programként megrendezett PETaSztáron pedig jobbnál jobb műsorokkal rukkoltak el a csapatok, megnevettetve egymást a kreatív produkciókkal.
Forrás: saját fénykép
Az eredményeket illetően itt különösen igaz a mondás, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos – a 11. legeredményesebb csapat lett a miénk, az első 3 helyen a TiszaiJAK családi csapata, az Erste Green és a Decathlon végzett, a fejenként legtöbb hulladékot összegyűjtő csapatnak járó, a Tisza-tó hőse díjat pedig a DHL Clean Up Hungary kapta.
Forrás: saját fénykép
Egyre több embert és céget foglalkoztat az aktív környezetvédelem, a fenntarthatóság, a körforgásos gazdaság, vagy a zöld iroda gondolata. A PET Kupa ebben az erőtérben tornyosuló energiákat csatornázza a gyakorlati hasznosulás felé. Az idei, III. Tisza-tavi PET Kupán több mint 1500 zsák, közel 7 t hulladék gyűlt össze, ami rendkívüli teljesítmény, és egy szomorú rekord.
A probléma megoldása csak részben a kármentesítés, a hosszú távú megoldást a helyi lakosok és a felvízi országok szemléletformálása jelentené.
Annyi bizonyos, hogy aki vért, verejtéket nem sajnálva, 4 napon át termeli ki a palackokat a sárból, az utána erősen meggondolja, hogy vegyen-e egy flakon innivalót, vagy inkább elballagjon a következő csaphoz. Eldobásról pedig inkább ne is beszéljünk…
Forrás: saját fénykép
A PET Kupa kapcsán feltétlenül érdemes megemlíteni, hogy az akció fizikai megpróbáltatásaiért cserébe az élmény, amit külön-külön és mint csapat, illetve cég együttesen kaptunk, felejthetetlen. Csapattagként a szabadidőnket és energiánkat nem sajnálva vettünk részt a többnapos kalandban és bár fizikailag nagyon elfáradtunk, de az érzés, hogy saját kezünkkel tehettünk a tisztább folyóért, minden szúnyogcsípésért és izomlázért kárpótolt minket. Céges szinten pedig közvetve profitálhatunk abból, hogy ilyen feladatban vettünk részt, hiszen a különböző képességeket igénylő feladatok, az izgalmas verseny és a komfort zónán kívüli szituációk nagyon jó terepet szolgáltattak a csapatépítésre is.
A képgaléria további képein keresztül betekintést nyerhetnek a III. Tisza-tavi PET Kupa eseményeibe- ahogyan mi láttuk.
Forrás: saját fényképek
