Miskolc vezetése 2021-ben a várost érintő problémákkal való szembenézés alapján kezdeményezte a “Miskolc a MI helyünk” mottójú társadalmi innovációs tervet, mely Közép-Európában egyetlenként kapott EU támogatást. A 4IM projekt célja a szegénység elleni hatékony intézkedések beazonosítása, új szociális modell kidolgozása a város társadalmi és gazdasági fejlődése érdekében. A program részeként a Miskolci Egyetem kutatói előzetes szociológiai terepfelmérést végeztek el a tervbe beválasztott két városrész, a Tetemvár és a Bábonyibérc lakói között. Török Zsuzsannát a kutatásban résztvevő szakember egyikét erről kérdeztük.Forrás: Török Zsuzsanna 

Mit vizsgáltak Bábonyibérc és Tetemvár lakossága körében és miért volt szükséges a vizsgálat? 

A 2021 novemberében kezdődött és ma is zajló 4IM projekt célja innovatív és integrált szociális szolgáltatások kidolgozása, valamint új, kísérleti szociális modell bevezetése és intézményi struktúra kidolgozása, továbbá innovatív együttműködések kialakítása az állami-, önkormányzati, civil és privát szféra érintett szervezetei között. Ebben a Miskolci Egyetemnek a tervezett szakmai intézkedések hátterét nyújtó felmérés elvégzése és elemzése volt a feladata. A vizsgálatok tárgyát a háztartások képezték, elemzéseket pedig területi, közösségi, háztartási és egyéni szinten készítettünk. A vizsgálatok három területen zajlottak: a szocio-demográfiai helyzetre, az erőforrásokra és a kötődésekre, motivációkra fókuszáltak.

A kutatás indokát és célját az adta, hogy a bevezetésre kerülő modell hosszútávú eredményessége érdekében a konzorcium fontosnak látta a projektre szabott előzetes, középtávú és utó felmérés elvégzését. Új típusú társadalmi intézkedések esetében mindig elsődleges az, hogy megalapozottan, a közösség jellemzőit figyelembe véve dolgozzunk ki „személyre szabott” megoldásokat. Ebben a projektben ez megvalósulhatott.

Vizsgálati szempontból miért érdekes ez a két településrész?  

Miskolcon mindkét területet leszakadó városrészként azonosította a Leszakadó Városrészek Integrációjáért Munkacsoport 2021-ben. Az akkori jelentésben a Tetemvár városrészben a lakosok száma 500 főre volt tehető, közülük 40% élt mélyszegénységben. A 0-3 éves gyerekek 67%-a, a 3-6 évesek 25%-a, a tanköteles korú gyerekeknek pedig az 50%-a minősült veszélyeztetettnek, ezen felül a gazdaságilag aktív korú lakosság 20%-ának volt munkája. A bábonyibérci városrész lakosságszáma 450 fő volt, közülük 80% élt mélyszegénységben. A 6 éven aluli gyerekek 70 százaléka, a tankötelesek 75%-a minősült veszélyeztetettnek, a gazdaságilag aktív korúak esetében itt 60%-os volt a foglalkoztatottság. Az adatokból egyértelmű, hogy miért ezen a területen kellett végrehajtani a vizsgálatot, és a projektben tervezett intézkedéseket.

Melyek voltak a legfontosabb eredményei a vizsgálatnak? 

A vizsgálat első, helyzetfelmérésre fókuszáló részéből kiderült, hogy a két terület sok szempontból hasonló vonásokat mutat. Mindkét vizsgált településrészre jellemző, hogy az itt élők jó része 2000 előtt költözött a területre. A magukat romának vallók aránya is hasonló képet mutat, körülbelül 25 százalékos. A korösszetételben mutatkoztak különbségek, a Tetemváron jellemzően magasabb az itt élők átlagéletkora, mint a Bábonyibércen. Az előzetes felmérés szerint munkaerő piaci helyzetet tekintve kedvezőbb kép rajzolódik ki a Tetemváron, mint a Bábonyibércen. Összességében elmondható, hogy a Bábonyibérc egy fiatalodó, többgyermekes háztartásokat tartalmazó közösség, míg a Tetemvárt inkább idősödő, kisebb létszámú családok lakják.

A projekt közepén a Forrásközpont munkatársainak bevonásával újabb vizsgálat készült, aminek eredménye megmutatta, hogy a két vizsgált területen rövid idő alatt is jelentős változások következhetnek be. Nagy a ki- és beköltözések száma, magas a fluktuáció. Alapjaiban természetesen nem változott meg a közösség néhány hónap alatt, de látható, hogy az integrált szolgáltatási csomagok sikerességének fenntartásához a közösségek folyamatos monitorozására van szükség.

A kutatás utolsó szakasza jelenleg is zajlik, itt már más módszerekkel dolgozunk. Fókuszcsoportos interjúk készülnek egy-egy, az előző két, kérdőíves vizsgálatok elemzésekor azonosított tématerületen. Az interjúk célja már nem a városrészek szocio-demográfiai helyzetének a felmérése, hanem az erőforrások, motivációk kiaknázása, erősítése. Természetesen a bevezetésre került szolgáltatások hasznosságának mérése is fontos szempont a projekt jelenlegi szakaszában, így a kérdések erre is kitérnek.

Születtek meglepő, a szakember számára is érdekességnek számító eredmények? 

Számos olyan eredmény született, ami minket, sokat látott társadalomtudományi szakembereket is meglepett. A legérdekesebb ezek közül a bizalmi indexnek nevezett adatcsokorból nyerhető információ. Az első felmérés adatai azt mutatták, hogy mindkét területen alacsony és szűk a bizalom szintje, vagyis az emberek elsősorban a közvetlen családjukban és a barátaikban bíznak, ami egyébként nem tér el a magyar társadalomra vonatkozó kutatások megállapításaitól. A projektben középtávon végzett kérdőíves vizsgálat ugyanakkor elmozdulást mutatott ebben a tekintetben, elsősorban a Bábonyibércen. Azt láttuk, hogy nőtt a helyiek bizalma a védőnőben, a szociális munkásban, a terepen dolgozó coach-okban, ami mindenképpen pozitív változásként értékelhető.

Milyen összképet ad, mit mond el a felmérés a kívülállóknak? Tudtak-e eddig nem ismert megállapításokra jutni általa? 

Összességében azt mondhatjuk, hogy egyik terület sem tekinthető úgynevezett „depressziós zónának”, ami szerintünk mindenképpen fontos megállapítás. Ugyan mindkét városrészen vannak olyan területek, amik beavatkozás nélkül azzá válhatnak, de tudatos intézkedésekkel és a helyzet folyamatos monitorozásával a lakosság mobilizálható, bekapcsolható a város vérkeringésébe. A Tetemváron mindez könnyebb, hiszen a földrajzi fekvése is kedvezőbb ebből a szempontból, de a Bábonyibércen tapasztalható jobb közösségi beágyazottság is segítheti ezt a folyamatot. Mindkét közösségre jellemző, hogy az itt élők igazodnak a városrészek és a „külvilág” rendjéhez is. 

Születtek-e a vizsgálatból máshol is hasznosítható megállapítások? 

Kidolgoztuk az úgynevezett jóllét-mutatót, ami bármilyen városban, vagy városrészben alkalmazható annak érdekében, hogy célzott intézkedéscsomagokkal tudják segíteni az adott területen élőket. A jóllét-mutatónk hat területen méri egy adott személy objektív és szubjektív jóllétét: az egészségügy, a gazdasági tényezők, az oktatás, a társadalmi kapcsolatok, a biztonság és a szubjektív jólét kategóriáiban. Olyan adatokat nézünk ebben, mint az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, a foglalkoztatottsági státusz, a kapcsolati elégedettség, a személyes biztonság vagy a motivációk és célok. A mutató egyes részeit súlyozzuk és így számokkal leírhatóvá, mérhetővé válik az egyén jólléte. A kapott számadatokból gyorsan kiderül, hogy egy-egy területen milyen beavatkozásokra van szükség, és felállítható az a prioritási sorrend is, ami alapján ezek a szolgáltatások, beavatkozások bevezethetőek. Úgy véljük, hogy ez a mutató így komoly segítséget jelent a városvezetésnek, az önkormányzatoknak, valamint szociális intézmények számára a célzott segítségnyújtás pontos megtervezéséhez és a gyors cselekvéshez.

Terepmunkán általában adódtak nem várt nehézségek. A vizsgálat során ütköztek hasonlóba?

Nehézségek minden felmérésnél akadnak. Ebben a projektben volt ilyen. Például az előzetesen összeállított regiszter szerint a két területen összesen 428 házhely volt található. A terepmunka során azonban kiderült, hogy a regiszter szerinti házhelyek közül számos, konkrétan 105 db nem is létezik, illetve, hogy az itt lakók válaszadási hajlandósága a korábban reméltnél jóval alacsonyabb volt.

Történt már korábban hasonló ismert vizsgálat, releváns célközönség kapcsán?

A leszakadó városrészek, városi slumok témájában számos korábbi felmérés készült. Ez a vizsgálat és maga a projekt is azért unikális, mert komplexen kezelte a két területet és az eredményeket azonnal gyakorlati szinten igyekezett hasznosítani. 

Vizsgálatuk megállapításai mennyire tekinthetők időszerűnek? Felmerülhet-e elavulási kockázat, ami a vizsgálat ismétlését indokolná? 

A két terület folyton változik. Nagy, trendszerű változásokra a vizsgálatok alapján egyelőre nem kell számítani, de az adatok egy része természetesen nem lesz örökérvényű.  Ennek ellenére úgy gondolom, hogy azok az elméleti és módszertani keretek, amelyeket kidolgoztunk, hosszú távon is érvényesek maradnak, ezeknél „avulási idővel” nem kell számolnunk.

Szerző: boros-toth