Miskolcon régóta jelen van a szegénység, amely a szakemberek szerint a lakosság egyre nagyobb részét érinti. Az ellene való küzdelem egyik esélye a leszakadó városrészek rehabilitációja, az ott élők integrációja. A problémával való szembenézés és a helyiek aktív részvételével kidolgozandó lehetséges megoldások érdekében a város egyetlen közép-európai pályázóként támogatást nyert el az Európai Uniótól. A “Miskolc legyen mindenkié” mottójú 4IM projekt célja, hogy lehetőséget teremtsen a leszakadó városrészek fejlesztésére, a területen élők munkaerőpiaci visszatalálásának segítésére. A terveknek két városrész lakosságával vágtak neki. Bár mind a Tetemvár mind a Bábonyibérc egykor dicsőbb napokat is látott településrészek, az önkormányzat törekvése alapján mára a város apró reményszigetei lettek.
Miskolc fejlesztésre szoruló 16 városrészén a szakemberek szerint mintegy 10 ezer élnek, ebből a “Miskolc legyen mindenkié” projektbe kiválasztott részeken mintegy ezer fő lakik. A város rehabilitációs terve lehetőséget teremt a régebbi múltú Tetemváron és a relatíve fiatal Bábonyibércen lakónak a közösségi önszerveződésre és az életkörülményeik javítására.
Tetemvár és Bábonyibérc
Egykoron Miskolc is része volt a bortermelő mezővárosok azon láncolatának, amely Gyöngyöstől kezdve érintette Egert, Miskolcot, Szikszót és ért el egészen Tokaj-Hegyaljáig. Ezen városok együtt alkották az Északi-középhegység és az Alföld találkozásának zónájában fekvő régió legfontosabb gazdasági és kereskedelmi csomópontjait.
A Miskolc területén számon tartott 14 szőlőhegy között volt Tetemvár és Bábonyibérc is. Előbbi volt a legkisebb és habár ez adta a leggyengébb minőséget is, jelentőségét mutatja, hogy 1783-ban már a görögkatolikus püspöknek is volt itt pincéje, 300-at meghaladó többi között. Mindkét városrészre jellemző, hogy a pincék mellé borházként funkcionáló kalyibákat húztak a helyiek, mely révén amolyan falusias szegénynegyedek alakultak ki, melyhez hozzájárul, hogy a pincék némelyikben „zugban” ételt és italt is mértek. A Bábonyibérc középső völgyében, a Pece patak mellett jött létre a nehéz sorsú emberek otthont adó Bábonyibérc-Újtelep. Az első világháborút követően a lakók nagy része az itteni kalyibákban és barlanglakásokban éltek és ide költöztek a trianoni diktátum miatt otthonaikat elhagyó menekültek is.
Mindkét terület pincesora még a XX. század első felében is nagy szerepet játszott a miskolci polgárok társadalmi életében. Ezt követően azonban egyre inkább a társadalomból kiszorultak lakhelyévé vált.
Bábonyibérc – Fotó: Osgyáni Gábor
Küzdelem a kilátástalanságból
“A két városrészt érintő fejlesztési tervek nehézsége, hogy ezeken a településrészeken nem rendelkezünk pontos KSH statisztikákkal. Mindkét résznek többségében hátrányos, vagy halmozottan hátrányos helyzetű, változatos összetételű lakossága van, ami azonban ezen felül is megnehezíti a munkát, hogy magas a be- és kiköltözők aránya, gyakorlatilag a két városrészen belül folyamatos a mozgás.” – mondja Krank Andrea a Miskolc által a probléma kezelésére életre hívott szervezet, a Forrásközpont vezetője.
A Tetemvár és Bábonyibérc területén élők valósága pedig, hogy rosszabb helyzetben érzik magukat, mint a többi városrészben élők, hiába vannak közel a belvároshoz. Az itt lakóknak az alapvető közszolgáltatások elérése is nehézséget okoz, annak ellenére, hogy mind a két terület közel van a belvároshoz. Ez önmagában jól jellemzi, miért vannak sajátos helyzetben, ugyanis relatív földrajzi közelség ellenére is nehezen tudnak integrálódni. A szakemberek számára az itt élők többek között arról nyilatkoznak, hogy a területi adottságok miatt nem minden háztartáshoz tud eljutni a mentő.
Emellett az oktatásban is kevesen vesznek részt, vagy hamar abbahagyják tanulmányaikat, ami a későbbiekben alapvető hatással van szocializációs képességeikre. Nem csupán az itt élők munkavégzési képessége jelenti ugyanis az egyetlen akadályt a munkába álláshoz, hanem a másokkal való munkahelyi kooperációra való képességük, illetőleg ennek gyakori és alapvető hiánya.
A városi projekt egyik része, hogy a szakemberek élő kapcsolatok alakítanak ki a területen élőkkel annak érdekében, hogy lássák a problémák mélységét és a lakók szemléletét. A két városrészen megfigyelhető egyik legégetőbb alapprobléma pedig a lakhatási nehézség.
“A helyben élőkkel való beszélgetésekből az derül ki, hogy szinte minden háztartásban tapasztalható az elvágyódás jelensége. Nehezíti a dolgukat, hogy az ingatlanok többségének tisztázatlan a tulajdonviszonya, valamint az, hogy jelentősen csökkent e házak piaci értéke. Az alacsony áron is nehezen eladható ingatlanok mellett a saját tőke hiánya pedig lehetetlenné teszi sokak álmát, hogy családjuknak jobb, biztosabb és biztonságosabb lakhatási körülményeket teremtenek.” – mondja Krank Andrea hozzátéve, így marad a helyben való változtatás reménye.
Festmény: Gáspár Sándor – Miskolc Tetemvár
A remény központja
A közösségi coach idehaza még újszerű módszertanát is bevehető kezdeményezésben mindkét városrészen területi munkacsoportok alakultak. Ezekben a csoportokban a megszólított és a közös munkában részt venni hajlandó helyi lakosok mellett a városrészeken működő szolgáltatások képviselői, önkormányzati képviselők is részt vesznek, valamint a védőnő, a családsegítő, az esetmenedzser, terepi munkatárs, valamint egyéb civil szervezet munkatársai.
A terepi munkát koordináló Forrásközpont 11 főből áll, amely egyszerre célozza meg a két városrész összes problémát, ezzel integrált fejlesztést végezve. A központ egyik legfontosabb célja a helyi lakosok önmagukért, közösségi szinten tenni akaró motivációjának felépítése és ennek támogatása. A központ távlati küldetése az életszemléletem való javítás és a helyben élők foglalkoztatottságának növelése.
Az együttműködés kapcsán ígéretes kezdeti sikereket ért el a Forrásközpont. Sikerült a helyiekkel bizalmat kialakítani és kapcsolatokat építeni. Pozitív eredményünk, hogy a családanalízis során felmért háztartások igényeihez igazodva a szakemberek szolgáltatási csomagokat alakítottak ki. Ezzel egyidejűleg team munkában összekapcsoljuk és koordináljuk a közüzemi szolgáltatók, az önkormányzati- és a civil szervezetek szolgáltatásait, így gyorsabb és hatékonyabb a szakmai segítségnyújtás, problémamegoldás. Aktuális szakmai sikernek könyveltük el a kihelyezett foglalkoztatási tanácsadás elindulását, mely révén a közelmúltban már többeket hozzásegítettünk a nyílt-piaci munka világába beilleszkedéshez. – számolt be Krank Andrea, a Forrásközpont vezetője.
Lakossági megbeszélés a Bábonyibércen
Forrás: A Társadalmi Innovációs Forrásközpont fotója
Szerző: boros-toth
Javasolt korábbi cikkek:
Létrejöhetnek-e jelentős eredmények pusztán a már eddig is rendelkezésre álló erőforrások átcsoportosításával? Miben rejlik az új miskolci projekt társadalmi innovációs jellege?
https://urban21.blog.hu/2022/05/31/miskolc_a_mi_helyunk
Társadalmi innováció vette célba Miskolc régi problémáit: https://urban21.blog.hu/2023/09/12/emberi_meltosag_egy_elhetobb_varosban
A közösségi coaching módszereivel próbálnak társadalmi innovációs folyamatokat meghonosítani Miskolcon:
https://urban21.blog.hu/2023/09/26/a_mikrokozossegek_edzoje_a_kozossegi_coach
A minimumjövedelem bevezetésének társadalmi hasznosságát jártuk körbe a 4IM projekt kísérleti fejlesztései szempontjából:
